Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A torok betegségei
A torok betegségei. BEVEZETÉS. A torkot (mesopharynx, pars oralis pharyngis) a szájpadívek, a lágyszáj- pad és a nyelv határolják. Bemenete a száj felöl az isthmus faucium. A szájpadívek (arcus palatoglossus et palatopharyngeus) a nyálkahártyának redői, amelyek hasonló nevű izmokat fednek. A lágyszájpad a keményszájpad folytatását alkotó izomlemez; izmai a m. levator veli palatini, a m. tensor veli palatini, a m. palatoglossus és a m. palatopharyngeus. A lágyszájpadon függ az uvula. A lágyszájpadot fedő nyálkahártyában nyálkamirigyek és néhány ízlelő végkészülék van. A torok nyálkahártyájának hámja többrétegű lapos hám. Érző idege a n. vagus, amelyhez a n. accessorius ad mozgató ágakat, csak a m. tensor veli palatini kapja beidegzését a n. trigeminus mozgató ágából. A torokban a táplálék és a levegő útja kereszteződik. Amikor a falat a torokba jut, kiváltja a nyelés reflexét. Szükséges, hogy ilyenkor a levegő útja elzáras- sék. A száj garatot az orrgarat felé a lágyszájpad 'é's a garat izomzatúnak (mm. constrictor es pharyngis) összehúzódása zárja el; az utóbbinak összehúzódásakor a garat hátulsó falán lécszerü kiemelkedés támad (Passavant-Xéc), amelyhez a lágyszájpad emelő és feszítő izma az inyvitorlát hozzáfeszíti; nyelés közben a gégeemelő izmok a gégét felhúzzák, a m. hyoglossus a nyelv gyökét lefelé húzza és a gégefedőt a gégebemenetre szorítja. A torok nyálkahártyájára ható ingerek kiválthatják az öklendezés, sőt a hányás reflexét is; vigyáznunk kell ezért a torok megtekintésekor arra, hogy a nyelv gyökének nyálkahártyáját a nyelvlapát végével ne ingereljük; ez a reflex azonban néha igen élénk, az ilyen beteg már a nyelvlapát közelítését sem tűri, főképp, ha a vizsgálatot már előbb ügyetlenül végeztük; máskor ellenben ez a reflex a garat nyálkahártyájának még durvább érintésére sem keletkezik (így gyakran tapasztaljuk ezt a hisztériás betegen). A harmadik reflex, amely a torok nyálkahártyájáról néha eléggé élénken kiváltható, a köhögésé; erre is ügyelni kell, mert könnyen fertőző anyagot vihet szemünkbe, szánkba, ez ellen tehát védekezzünk alkalmas szemüveggel, légzésünk elfojtásával, szájunk eltakarásával stb. E tekintetben különösen a diftériás gyermek torka veszedelmes. A torokizmok működése a térviszonyok változtatásával a hang színezetére befolyással van. A torok izomműködése, beidegzése, reflexei a kórtan szempontjából csak alárendelt fontosságúak, a garat nyirokszövet-gyűrűjének (Waldeyer) kórtani fontosságával szemben. Ezt a szájpadívek között fekvő mandola (tonsilla palat ina) é's a nyelv gyökén ülő nyiroktüszők (tonsilla lingualis), valamint a garatboltozatban és az Eustach-kürt nyílása körül felhalmozott nyirokszövet (,tonsilla pharyngea) alkotják. Mikroszkóppal vizsgálva limfadenoid szövetből álló mirigyes gerendázatot mutatnak, a gerendázat közötti mélyedésekkel, ú. n.
