Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
58 túlnövi a dizenteriabacillust s fejlődésében elnyomja és ezért a távolabbról vizsgálatra beküldött próbából kitenyésztése ritkán sikerül. Kórboncolási lelet. A dizenteriás elváltozás legfőképpen a vastagbélre szorítkozik, ritkább a vékonybél alsó részének megbetegedése. A betegség enyhébb alakja a hurutos vérhas, melyben azonban nem csak a nyálkahártya s a nyálkahártya alatti kötőszövet, hanem a bélfal többi rétege is bővéríí, duzzadt, helyenként vérzéses beszűrődéssel. Súlyosabb esetben a nyiroktüszők is igen erősen beszűrődtek, a nyálkahártya igen vérmes, a hám elhal s mint szürkés csapadék borítja a nyálkahártyát (dysenteria diphtherica). Az elváltozás legsúlyosabb, ha a nyálkahártya alatti kötőszövet beszűrődik, emiatt az egész: bélfal vastagabbá válik; részben e feszülés okoizta rossz táplálás, részben a hám elhalásának a mélybe térjedléséből fekélyek keletkeznek, 'nagyságuk különböző, szélük a beszűrődéstől duzzadt (dysenteria ulcerosa). Gyógyuláskor lapos, pigmentált hegesedés keletkezik, máskor polipszeríi növedék marad helyükön. Kórjelzés. A klinikai kórkép a sűrűn jelentkező, kínzó tenez- mussal járó hasmenéssel, a jellemző nyálkás-véres székletéttel annyira jellemző, hogy alig okoz diagnosztikai nehézséget. A diagnózist a dizentéria-bacillusnak a székből való kitenyésztése s az agglutinációs próba teszi bizonyossá; a beteg vérsavójának agglu- tinintartalma átlag a második hét közepétől válik oly fokúvá, hogy a diagnosztikai próbát nagyobb hígításban is adja. Kruse-Shiga- törzszsel szemben legalább 1 : 50 arányú agglutinációsnak van értéke, a pszeudodizentéria-törzsekkel szemben csakis jóval nagyobb higításúnak. Megjegyzendő, hogy tifuszvédőoltásban részesült egyén vérsavója is gyakran agglutinálja a pszeudodizentéra-bacil- lusokat. Gyógyítás. Vérhasbacillussal immunozott állatok vérsavója antitoxin-tartalmánál fogva gyógyításra alkalmas és az ilyen savó gyógyító hatása a gyakorlatban jól bevált. A savó hatására szűnik a kólikás fájás, a tenezmus, a dizentériás hasmenés. Természetes, hogy a dizentériás betegnek teljes ágynyugalomra van szüksége; meleg vizet tartalmazó bádogot vagy gummipárnát (termofor) törülközőbe becsavarva adjunk a beteg hasára, igen jó szolgálatot tesz a villanyárammal melegített párna is. Mindezeknél igen vigyázzunk arra, hogy a párna ne legyen olyan forró, hogy a beteg hasbőrét megégethesse! Különös gondot kell a beteg táplálására fordítani. A leghevesebb tenezmus napjain a beteg szilárd táplálékot alig tűr, ilyenkor sűrű nyálkás levessel, kakaóval, esetleg zablevessel
