Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
575 pot s a beteg máról-holnapra lábbadozóvá lesz, ha az előbbi szakban nem pusztult el. Ettől a lefolyástól azonban sok tekintetben eltérő esetek is vannak. A tünetek részletezett ismertetése a következő: A legelső tünetek közé tartozik a fájdalom, mely néha a hidegrázásnál is előbb jelentkezik. A fájdalom szúráshoz hasonlít és sokszor igen heves; a beteg rendszerint nem is tud a fájdalmas * oldalon feküdni. A fájdalom légzéskor, még inkább köhögésre fokozódik, ezért a légzés felületes és nagyon szapora. Valószínű, hogy a heves oldalszúrást a tüdőgyulladást kisérő mellhártyaizgalom okozza. A fájdalom nem szorítkozik mindig a beteg mellkasfélre, néha a túloldalra és nem ritkán távolabbra, a hasba, különösen az epigasztriumba, néha a has alsó részébe is kisugárzik A légzésre annak fájdalmasságán kívül a heves hidegrázással meginduló forróságnak és a tüdő beszürődésének is van hatása. A betegség előrehaladásával többnyire csökken a fájdalom és ezzel gyakran nyugodtabbá lesz a légzés is, későbben azonban az infekció súlyos volta fokozhatja a nehézlégzést és a tüdő beszűrő- dése kisebbítheti meg a légző felületet annyira, hogy ennek következtében is fokozódik a diszpnoé. Ha ez igen súlyos, belégzéskor összehúzódnak a szternokleidomasztoideuszok is és az orrszárnyak is emelkednek minden légvételnél. A fájdalomtól, a nehézlégzéstől és a láztól rendszerint igen jellemző a tüdőgyulladásos beteg kipirult arca, mely néha, főleg az ajkakon, kissé cianózisos. A pneumoniának igen gyakori tünete, amely csak ritkán hiányzik, a köhögés. Rendszerint már a betegség kezdetén jelentkezik a köhögés, mely fájdalommal jár és néha igen kínzó. A köhögésre jellemző az, hogy egyformán minden légzés végén jelentkezik, nem heves, inkább köhécselés, s annyira jellemzetes, hogy ezen tünetből már messziről megismerhetjük a kezdődő tüdő- gyulladást. A pneumonias höpetnek két jellemző tulajdonsága van. Az egyik rozsdabarna (néha sárga, néha egészen véres) színe, a másik nem kevésbbé fontos sajátság: a köpetnek tapadás volta. A köpet mennyisége változó, előfordul néha, hogy a betegség egész ideje alatt alig ürít köpetet a beteg. Igen fontos, esetleg egyedüli biztos tünete a kruppös tüdőgyulladásnak e köpet olyankor, ha a pneumonia csak a tüdő mélyen fekvő részében van, mert ilyenkor más jellemző tünete hiányzik. Többnyire a betegség második vagy harmadik napján kezd a beteg üvegszerű, áttetsző, tapadós köpetet üríteni, amely a köpőcsésze fenekéhez annyira odaragad, hogy nem folyik ki, ha a csészét megfordítjuk. A sárga vagy rozsdabarna köpet néha vért is tartalmaz, a sárgaságos beteg köpete
