Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
566 oedema circumscriptuma (egyszer az ajak és a nyelv duzzadt meg, máskor pedig a penis lett igen erősen ödémás). Azonkívül ezen betegnek orrában időnként hirtelenül csiklandás támadt, orra eldugult s ilyenkor nagyon sokat kellett tüsszennie. Ezen tünetek csakhamar elmúltak és a beteg nem lett náthás, ő maga ideges náthának nevezte ezt az állapotot. Valóban az asztmás betegen nem ritka a csalánkiütésre való hajlandóság is, de ezen névvel a bőrön támadt reakciót jelöljük. Az asztmás roham hasonló reakció a kicsiny hörgők nyálkahártyáján. Támogatja e felvételt az adrenalin és atropin kedvező hatása mindkét betegségben. A nyálkahártya duzzadásán és sajátlagos elválasztásán kívül még az apró hörgők izomzatának görcse is szerepelhet az asztmás rohamban, ez a hipotézis is megmagyarázza a roham tüneteit, de nem a jellemző köpetet. Úgy látszik azonban, hogy a rohamot az orr nem egészen ép nyálkahártyájának izgatása is kiválthatja. De ezek az orrelváltozások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint az ideges asztma, s így bizonyos, hogy ezeken kívül még másnak is van igen fontos szerepe az asztma keletkezésében. Kevésbbé bizonyos az ideges asztma összefüggése a nemi szervekkel. Néha előfordul, hogy az asztma a terhesség idején kezdődik, vagy hogy a havibajjal keletkeznek a súlyosabb rohamok. Az ideges asztma lényegét illetőleg fontos, hogy a szénaláznák bizonyos alakja egészen hasonló- asztmás rohamokkal jár, míg a szénaláz másik alakjában, főleg az orrban, keletkeznek hurutos jelenségek. A- szénaláz megtámad egyes erre hajlandósággal biró egyéneket s ebben a bajban is gyakori szövődmény a bőrnek urti- káriája. Valószínű, hogy mindezen jelenségek között nincs lényeges különbség, hogy ezek csak különböző helyen keletkező analóg tünetek, amelyeket a szénalázban bizonyos gramineáknak pollenje vált ki az orr nyálkahártyájáról, míg az ideges asztmában sokféle, gyakran ismeretlen e tünetek kiváltó oka, de az ok csakis erre diszponált egyéneken hat. Valószínű, hogy a nyálkahártya-érzékenységhez az idegrendszernek is van köze. Neuraszténiás családokban gyakrabban fordul elő ez a betegség és az is bizonyos, hogy izgalom, a rohamtól való félelem is kiválthat asztmás rohamot. A kórjelzés könnyű, ha rohamot) észleltünk. Nemcsak a roham, de a rohamok közötti időben minden tünetnek hiánya a tüdőn is igen jellemző. A szívasztmának és a vesebajosokon rohamokban keletkező nehézlégzésnek jellege más, a diszpnoe nem exspirációs és a betegen megtaláljuk az illető bajoknak más tüneteit is. A hisztériás egyének nehézlégzési rohamát is alig téveszthetjük össze az ideges asztmával, hiányzik ezekben az esetekben a sípolás és búgás s a tüdő kitágulása.
