Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
537 a rekesz domborulata lelapul és ezzel a diafragmás és bordás pleura azon része, mely kilégzéskor egymásra fekszik, eltávolodik egymástól, vagyis megnyílnak a pleura-öblök (szinuszok). A tüdők belégzéskor azonnal követik a mellkas térfogatának változását, kitágulnak és betöltik a pleura szinuszát. A zsigeri és fali pleura lemezei állandóan érintkeznek, úgy, hogy pleura-iireg tulajdonképpen csak annyiból van, hogy benne némi csúszós folyadék van, amely elősegíti a két pleura-lemez egymáshoz tapadását és egymáson való elcsúszását légzés közben. A tüdő belső felületére a gégén, légcsövön stb. keresztül ható légnyomás a tüdőt állandóan kitágítva tartja, mert a pleurára kívülről nem nehezedik a légnyomás az ellenálló mellkasfal miatt, úgy, hogy a tüdő mindig teljesen kitölti a mellüreget. A tüdő rugalmassága azonban éppen ellenkezőképpen hat és a tüdő térfogatának csökkentésére törekszik és ha ezen erő érvényesülhet pl. a mellkas falának megnyitásakor, akkor a tüdő visszahúzódik, mert ilyenkor a tüdő külső és belső felszínére egyformán hat a légnyomás. A tüdő rugalmassága azon erő. mely miatt a pleura-üregben, voltaképpen a pleura-lemezek közt a külső légnyomásnál kisebb nyomás van (Donders-féle nyomás). A mellkasra kívülről nehezedő légnyomást teljesen ellensúlyozza a mellkasfal ellenállása, a tüdők belső felszínére ható' nyomást pedig részben ellensúlyozza a tüdők rugalmassága, ezért a pleura-lemezek között ennyivel kisebb a nyomás a légnyomásnál. Belégzéskor, midőn a mellkas kitágul, ugyancsak a tüdők belsejére ható légnyomás tágítja ki a tüdőket. Minél nagyobb a tüdők térfogata, annál inkább érvényesül rugalmasságuk, annál nagyobb ellenállást tudnak kifejteni a légnyomással szemben, mely a tüdők belső felületéire nehezedik. Ennek megfelelően belégzéskor még inkább csökken a pleura-lemezek között a nyomás. A tüdő kitágulásakor levegő áramlik a légutakba, de az ilyenkor csökkenő mellüregi nyomásnak a keringésre is van hatása. A csökkenő nyomás miatt a mellkason kivíil fekvő vénákból a mellüregben lévő vénákba gyorsabban áramlik a vér és a mellüregben levő vénák telődnek, a mellüregen kivül levő vénák pedig üresebbek lesznek. Másrészt a rekesznek leszállása fokozza a hasűri nyomást és ezzel elősegíti a hasüreg vénáinak kiürülését. Azonkívül a belégzéskor tágabb tüdőnek vértartalma nagyobb, mint kilégzéskor. A kis vérkörbeli aránylag csekély vérnyomás m;att ezen körülményeknek nagy hatása van a vérnek áramlására a kis vérkörben. A légzés tehát elősegíti a keringést a kis vérkörben és a nagy vérkör vénáiban. A tüdőszövetnek és a bronhusoknak tápláló ere azonban nem az art. pulmonalis, hanem az aortából eredő arteriae bronchiales, amelyek a bronhusok mentén haladnak. Ágaik ellátják a bronhusokat,, a tüdőszövetet és a pleurát, a belőlük eredő hajszálerek azonban a kis vérkör hajszálereivel közlekednek. A vénás vér belőlük a venae bronchiales-en keresztül jut vissza a vena cava superiorba. részben azonban a venae pulmonalesbe ömlik. Ezért terjed át a kis vérkörbeli pangás a hörgőkre is, így okozhat ez a hörgők nyálkahártyáján pangásos hurutot. \ kilégzés nyugodt légzés mellett izmok segítsége nélkül a mellkasnak és tüdőnek rugalmassága folytán történik, amelynek következtében megkisebbedik a mellkasnak és a tüdőnek térfogata, mihelyt a mellkast tágító izmok abbahagyják a munkát. De még ilyenkor is a tüdő rugalmassága folytán a pleura-lemezek közt a légnyomásnál kisebb a nyomás. Ugyanakkor a rekesz is felfelé száll és domborúbbá lesz, mert izomzata elernyed és a hasűri nyomás é^ a mellűri szívás felfelé domborítja, a tüdő' széle pedig visszahúzódik a pleura öbleiből. Hangos beszédkor, kiáltáskor, köhögéskor, nehéz légzéskor stb., azonban a kilégzés is
