Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
533 ban, időnként lázas, étvágytalan, lesoványodik. A hason többnyire nyilvánvaló elváltozást lelhet megállapítani. Az esetek egy részében a has puffadt, elődomborodó, benne szabadon mozgó folyadék mutatható ki. Máskor a vizsgálat folyadékot derít ugyan ki, de az nem mozog szabadon, hanem eltokolt. Ismét más esetben a rész- aránytalanul kidomborodó hasban egy vagy több szabálytalan alakú, egyenetlen összeállású rezisztencia érezhető, sokszor ezek teljesen kitöltik a hasüreget. Máskor sokkal kevesebb a tünet. Csekély láz, mérsékelt fájás és esetleg puffadás mellett egyedüli jellemző tünetként dörzsölés hallható, amely az epigasztriumban légzéskor, másutt bélmozgáskor jelentkezik, vagy hallgatódzás közben a hallgatócső reányomásával idézhető elő (Herzog). A has nyomásra mérsékelten érzékeny. Néha bélszűkület tünetei is mutatkoznak. Kórtan és kórboncolás. A hashártyagümőkórság az eseteknek csak aránylag kis számában elsődleges. Rendszerint más szervek megbetegedését követi; ilyen elsősorban a bélnek és a inezentérium mirigyeinek, ritkábban a női nemi szerveknek gümő- kórsága (tuberculosis tubae)-, gyakori dolog, hogy tüdőgümőkór- ságot követ a hashártya megbetegedése s gyakran támad has- hártyatuberkulózis a hashártyának másfajta betegségével egyidejűleg, illetve követi azt. így májzsugorodás folytán, de más okból is létrejött aszciteszt gyakran követ a hashártya tüdőgümőkór- sága. igen gyakori eset, hogy a hashártyagümőkórság csak részletjelensége a savós hártyák (pleura, perikardium) általános gümő- kóros megbetegedésének (polyserositis tuberculosa). Az idősült, nem giimőkóros hashúrtyagyulladás kóroktana még nem teljesen tisztázott. Néha trauma szerepel a kóroktani tényezők között; valószínű, hogy fertőzésnek jut a főszerep a legtöbb esetben, azonban rendszerint sem a fertőzés kapuját, sem a kórokozót nem sikerül kideríteni, valószínűleg a vastagbélből származik. Ami a kórboncolást illeti, a gümőkóros hashártyagyulladás- nak két alakját különböztetjük meg, a tuberculosis peritonei-t és a peritonitis tuberculosa-t. Az első esetben a hashártyán sok kisebb- nagyobb, egész lencsényi gümő látható minden exszudátum nélkül és a hashártya gyulladásos megbetegedésének úgyszólván minden tünete nélkül, vagy csak egész csekély izzadmánnyal. A második esetben a hashártya erősen megvastagodott, belövelt, a hashártya- üregben folyadék van. A bélkacsok össze lehetnek tapadva, sokszor a hasüreg egész tartalma egy szétfejthetetlen konglomerátummá olvadt össze (peritonitis.deformans). Más alkalommal egyes szervek gümős beszűrődése határolt, pl. a csepleszé, ez adja meg aztán a tünettanban leirt rezisztenciát. A folyadék gyakran véres.
