Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
41 ajánlására igen elterjedt kálóméi-kúra a lázas szak kezdetén; ezen kezelés (0*5 gr. kálóméi 4—6 órán belül kétszer beadva) abból a feltevésből indult ki, hogy a kálóméi a bélben a tifuszbacillusokat elpusztítaná és ezáltal a betegséget abortiv típusúvá alakítaná, vagy legalább is tetemesen megrövidítené. A kalomelnek azonban ily szerepe nincsen, egyáltalán nincsen baktériumölő szerünk, amely a szervezet megmérgezése nélkül a bélrendszer fertőtlenítésére alkalmas volna. Ami hatása a kalomelnek lehet, az csakis meha- nikai, azaz hashajtó (mely a bélfal fokozott nedvkiválasztásán s perisztaltikát fokozó hatásán alapiszik). A kálóméi azonban túl hevesen hat, igen élénk perisztaltikát okoz, s így oly esetekben, midőn nem állapítható meg biztosan a láz kezdete, hatása a már kifekélyesedett bélre végzetes lehet. Ezért Schottmüller a kálóméi ellen igen hevesen kel ki s a kezdeti kalomelkúrát egyenesen hibának minősíti. A láz kezelésének kérdésében Jendrassik álláspontja a következő: a láz csökkentése, még abban az esetben sem, ha az egész betegség alatt a beteget láztalanul tartjuk is, a betegség lefolyását nem rövidíti meg, még a hagymáz nagy veszedelmei (bélvérzés, bélát- fúródás, tifusz-szepszis) ellen sem véd meg, azonban a betegség elviselését és a beteg táplálását megkönnyíti, ezzel együtt a beteg erőbeli állapotát támogatja s egyéb közvetett szövődének (felfekvés, hiposztázis stb.) veszedelmét csökkenti. A lázellenes kezelésnek el kell kerülni azt, hogy az állandó láz helyett a betegnek igen nagy végletek között mozgó intermittáló láza legyen, ellenkezően épp arra kell törekednie, hogy a beteget nagy hőmérsékingadozástóJ, ami erejét túlságosan kimerítené, megóvjuk és a hŐmérsékét lehetőleg egyenletes nívón tartsuk. A fürösztés nem alkalmas a hőcsökkentésre; a kémiai hőcsökkentő szerekkel ellenben sokszor sikerül a hőmenetet lényegesen alacsonyabb fokon tartani. Erre a célra sok esetben jó és egyszerű a piramidon-kezelés (Pyrami- doni 1*50, Aquae destill. 150*0), ez oldatból a beteg óránként, alacsonyabb hőmenet mellett 2 óránként kap egy evőkanálnyit (kb. 0*15 gr.-ot). A piramidonnak ily csekély, de gyakran alkalmazott dózisával elérjük, hogy a hőmérsék nem száll túlságosan nagyra. Ha ezzel nem érünk el elégséges eredményt s a hőcsökkentés szükséges,, mert a láz a betegnek túlságos szenvedést okoz, adjuk nagyobb adagban vagy forduljunk más antipiretikumhoz, ezek közül vízben oldódnak az antipyrin, a kalmopyrin; magnospirin, pyramidon stb., kevésbbé az aspirin; vízben nem oldódnak: a phen- acetin, az acetanilid. Legajánlatosabbak a dűlt betűvel szedettek, ezeket egymással keverni is lehet. A vízben oldható lázcsökkentő szereket igen célszerűen lehet
