Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
483 hólyagban (kőcsorda), azok egymást lecsiszolják, ez a faszettált kő, ezek rendesen hasonló összetételüek is. Az epekő színe összetételétől függően változó. Anyaga elsősorban koleszterin és epefesték, továbbá kisebb mennyiségű mész és magnézia. Állhat a kő tisztán koleszterinből is, ilyenkor egészen világossárga, áttetsző. A legtöbb kő belseje kristályos koleszterin, melyet kiviilről többrétegű koleszterin és epefestékes kéreg borít, ennek vastagságától függően a kő világos, sötét barna, néha valósággal fekete színű. A boncolás nagyon gyakran derít ki az epehólyagban követ, anélkül, hogy az epehólyag vagy az epeutak falában vagy a májban a legkisebb rendellenességet is látnok (epekőhordó, akinek életében soha ilyen irányú panasza nem volt). Máskor az epehólyag falának, az epeutaknak a különböző fokú és jellegű gyulladásos elváltozását állapíthatjuk meg (epehólyag-, epeútgyulladás, továbbá pericholecystitis) sokféle összetapadással. A kő lehet a ductus cys~ ticusban, a ductus choledochusbaw, ha a choledochust kő zárta el, a ductus hepaticusban, sőt a májon bellii levő epeutakban is. Nem ritka azon kép, midőn az epehólyag fala hegesen zsugorodott, valósággal összetöpörödött, szorosan fogva a benne levő néhány epekövet. Máskor az epehólyag erősen kitágult, ökölnyi, sőt gyermek- fejnyi nagyságú, tartalma víztiszta vagy kissé zavaros nyálka. Ez a hydrops vesicae felleae, amely a d. cysticus elzáródása folytán keletkezik úgy, hogy a hólyagban levő epe felszívódik, helyette a nyálka- mirigyek elválasztotta nyálka gyűlik meg. Meg kell emlékeznünk még a májnak azon nyúlványáról, mely a lobos epehólyag fölött gyakran található (Riedel-karély), amelyet a hasfalon át tapintva gyakran vélünk az epehólyagnak. Az epekőbetegség nagyon gyakori, inkább nők baja, mint a férfiaké. Kehr számítása szerint minden tizedik embernek, 50 éven felül levő asszonyok közül minden másodiknak van epeköve, de a legtöbb esetben a kő nem vált ki semmi szenvedést. Az epekő keletkezési módja még nem teljesen tisztázott; Naunyn szerint az epekőképződés megindítója az epehólyag falának fertőzéses hurutja. A hurut a hámsejtek leválása által egyrészt megadja az epekő magját, másrészt termeli a koleszterint és szénsavas meszet. mely utóbbi a rendes epében nem is fordul elő (kőhurut). Ezzel szemben Aschoff újabb vizsgálatai szerint tisztán a pangó epéből infekció nélkül is, az epealkatrészek oldódási viszonyainak megváltozása következtében (a koleszterint az epében az epesav és zsír tartja kolloidalis oldatban) kicsapódik a koleszterin és követ alkot az epehólyag falának minden gyulladása nélkül. Rovsing szerint a kő magjául szolgáló „kőembryok“ az epeutakban keletkeznek és az epe besodorja az epehólyagba. Chauffard a hiperkoleszterin31*
