Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
472 Ilyenek fejfájás, nyugtalanság, delirium, görcsök, eszméletzavar, mely teljes kómáig fokozódhat (coma hepaticum), emellett vérzések, keringési zavarok, kollapszus támadhatnak. A májelégtelenség súlyosabb foka mindig halálos kimenetelű. Ezek a tünetek a máj oly betegségeiben mutatkoznak leginkább, amelyek súlyos sárgasággal is járnak, emiatt régente a sárgaságban, az epealkatrészeknek a vérbe való kerülésében keresték ezen tünetek okát (icterus gravis, cho- laemia). Habár talán nem is lehet tagadni, hogy az epealkatrészeknek ilyen irányú hatása csakugyan lehet, kétségtelen (ezt a Laennec-cirrhózis végstádiumában sárgaság nélkül mutatkozó ilyen tünetek is bizonyítják), hogy a máj működéscsökkenésének, illetve elégtelenségének kell elsősorban ezen tüneteket tulajdonítanunk. .A máj nagysága különböző betegségekben változó, ezért kórjelzés szempontjából fontos ct máj nagyságának megállapítása. E célra a kopogtatás és a tapintás szolgál. Rendes körülméní^ek között az abszolút májtompulat a bimbóvonalban a 6-ik, a középső hónaljvonalban a 8-ik, a lapockavonalban a 10-ik bordán kezdődik, aláfelé a bordaívig ér, a test középvonalában egész halk kopogtatással a kardnyújtvány és a köldök közötti távolság közepéig ér. A májtompulat kezdődhet mélyebben, ha a máj le van tolva (tüdőtágulás), magasabban, ha alulról fel van tolva (meteorizmus, hasvízkór), ilyenkor a májtompulat a rendesnél keskenyebb is, amennyiben a máj haránt tengely körüli fordulás folytán kisebb területen érintkezik a mellkasfallal (ékállás). A máj megnagyobbodása természetszerűen inkább a kisebb ellenállás helye felé történik, miért is elsősorban a tompulatnak aláfelé való megnagyobbodását vonja maga után; csak felfelé való megnagyobbodását domborulatából kiinduló elhatárolt elváltozás (tályog, daganat, ehinokokkusz) hozhatja létre. A májtompulat megkisebbedik a máj megkisebbedése folytán, az előbb említett ékállásban, ha a máj és hasfal közé bélkacs kerül; eltünhetik a májtompulat, ha szabad levegő jut a hasüregbe (pneumoperitoneum). A kopogtatásnál fontosabb a tapijitás. Rendes körülmények között a máj nem tapintható, kivéve gyermekkorban és ha a hasfal nagyon elvékonyodott, puha. A máj vizsgálatát mindig két kézzel, bimanuálosan, kell végezni; bal kezünk az ágyéki tájat nyomja előre, jobb kezünk a laposan lefektetett beteg bordaíve alatt tapint, vizsgálat alatt a beteggel rendszeres mély lélekzetet vétetünk. A máj tapinthatóvá válik, ha letolt, illetve ha a megnagyobbodott és ha keményebb. A máj a betegségek egész sorában nagyobbodik meg; ezek között való elkülönítő kórjelzés szempontjából fontos a máj alakjának, felületének, tömöttségének, a májszél milyenségének stb. pontos megvizsgálása. A májszövet maga érzéktelen. Fájdalmassá a máj akkor lesz, ha a betegség a hashártya- boríték elváltozását hozza létre. Ilyenek: szívbajban előforduló hirtelen vérpangás okozta májtokfeszülés, az epeutak megbetegedése folytán létrejövő hirtelen vagy legalább is gyors feszülés, különböző okokból létrejövő gyulladás (perihepatitisz), az utóbbi esetben dörzsölés is hallható és tapintható. A máj a légzési mozgásokat ;gen jól követi, e tulajdonságát átruházza minden vele összefüggő vagy akárcsak vele érintkező szervre vagy da.ganatra (epehólyag, a májjal összekapaszkodó daganat). Ha a máj alatt tapintható képlet összefügg a májjal, a belégzés végén, illetve kilégzés alatt nem rögzíthető, mert ujjaink között visszaugrik, szemben a májjal csak érintkező képlettel, így különböztetjük meg a vesét a hozzá gyakran nagjmn hasonlító epehólyagdaganattól.
