Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A bél betegségei
462 igen gyakran keletkezik hashártyagyulladás. Az elkülönítő kórjelzéssel, mely a betegség elején rendszerint keresztülvihető, a hashártyagyulladás fejezetében fogunk foglalkozni. Ha az elzáródás kórjelzése biztos, további kérdés az, dinamikai vagy mehanikai az ileusz és a bél melyik részletében van az elzáródás? Az első kérdés szoros összefüggésben van az elzáródás okának kutatásával; csak ha egész pontosan lehet kimutatni az elzáródás okát, akkor lehet e kérdésre felelni. Végig kell tekintenünk minden esetben a szóbajövő valamennyi lehetőségen. Igen fontos az anamnézis (szűkület tünetei voltak-e már előbb is, volt-e már előbb is valamilyen betegség tünete, epekő, vesekő stb.), a jelen betegség lefolyásának pontos kikérdezése (heves fájással való kezdődés, igen gyorsan beálló kollapszus stb.). Fontos a betegvizsgálat. A légzésen, érverésen, hőmérséken, vizeleten kivül főképp a hasat kell gondosan végigvizsgálni. Elsősorban a sérvkapukat, a végbelet és a hüvelyt a legfigyelmesebben és többszörösen vizsgáljuk. Végigtapintjuk a hasat, nem találunk-e daganatot, hosszúkás kolbászszerű ellenállást (intuszszuszcepció), megnézzük, a has puffadása az egész hasra egyenletesen kiterjedő-e vagy elhatárolt-e; van-e a puffadt bélkacsban mozgás vagy nem. A részletes kórjelzési adatok tárgyalása, bármennyire fontosak is, nem tartozik rövid tankönyvünk keretébe, még csak annyit jegyezzünk meg, hogy a betegnek minden egyes esetben kezdettől fogva való leggondosabb megfigyelése és alapos tanulmányozása sokszor teszi lehetővé a kór jelzést. Gyógyítás. Tekintettel arra, hogy a beteg sorsa attól függ, vájjon elég korán kerül-e műtétre, ne sokat késlekedjünk, sőt, ha a bél strangulációval záródott el, tehát a sérvinkarceráció, a belső elzáródás, a volvulusz, az intuszszuszcepció legtöbb esetében a műtétet felette sürgősnek kell nyilvánítanunk. Obturációs ileuszban, elsősorban koprosztázisban meg kell előbb kisérleni a belorvosi kezelést; ha aránylag rövid idő alatt nem jutunk előbbre, a beteget meg kell operáltatnunk. A dinamikai ileusz ellenben kizárólagosan belorvosi kezelés tárgya, hacsak oka nem olyan, amely önmagában sebészi beavatkozást igényel, pl. el nem múló vesekőbeékelődés stb. Ha nagyon jogos a gyanúnk arra, hogy a bélelzáródást bél- sárpangás, epekő, idegen test okozza, hashajtóval kell kísérletet tennünk, másfajta elzáródás esetében a hashajtó csak árt, sőt veszedelmes. E célra a klinikán leggyakrabban a szennát vesszük igénybe. (Aquae laxativae viennensis 800, Salis Seignetti, Syr. mannati aa 20*0 M. D. S. Felét egyszerre elfogyasztani, ha nem használ, két óra után a másik felét.) Kiterjedten jő alkalmazásba a beöntés is, melyet szennafőzettel magas beöntés alakjában rövid időközökben többször megismétlünk. Gyakran a beöntés csak
