Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyelőcső betegségei
374 sokszor karvastagságnyira tágult nyelőcső kellemetlen érzést okoz: a szegycsont mögötti fájdalmat, légzési nehézséget, szédülést. Ilyenkor a nyelőcső izomzatának tónusa megszűnt és fala erőtlen zsákká vált, amelynek tartalma az egyén helyzetéhez képest szabadon helyezkedik el. Megtörténhetik az, hogy fekvő helyzetben a nyelőcsőből a gégébe ömlik a folyadék, köhögési rohamot okoz. ezért az ilyen beteg óvakodik a táplálkozás után mindjárt lefeküdni. Gyakori tünet még a kérődzés, amely a táplálék felvétele után órák múlva jelentkezik. A nyelőcső felbuggyanó tartalma kellemetlen szagú. Kóroktan. Az esetek egy részében a nyelőcső tágulását az előzőén kifejlődött szűkület okozza, más esetben a' nyelőcső elsődleges atóniája szerepelhet, így fertőzőbetegségek (diphtheriás bénulás) után. Egy része veleszületett és a Hirschsprung-betegséggel (megacolon) állítható párhuzamba (megoesophagus congenitus). Minthogy kísérletes vagus-átmetszés után a nyelőcső alsó része görcsösen összehúzódik, felső része tágul, egyesek a vagus elsődleges megbetegedésében látják a tágulás okát; azonban ez kórboncolási és kísérletes vizsgálatokkal igazolást nem nyert. A nye- lési zavar és a tágulás azon eseteit, amelyekben azok az autonom idegrendszer egyéb zavarát mutató egyénben fordulnak elő, Eppin- ger a vagotoniás neuronsok körébe utalja. A nyelőcső alsó részében és a kardián észlelhető, atropin hatására szűnő spazmus létrejöttében a nyálkahártya helyi megbetegedésének (berepedés, felhorzsolás, ulcus pepticum) is juthat szerep (Mikulicz). Mások koordinációs zavarra gondolnak: nyeléskor elmarad a kardia ellazulása (achalasia), illetve a kardiát tágító izomrostok működése, amelyek automatikus idegközpont befolyása alatt állanak. A gyomorsülye- dés, a nyelőcső pars abdominalisának jelentékeny megnyúlása és a kardiospasmus együttes előfordulása nem ritka lelet és egyes esetekben a kifejlődött nyelőcsőtágulás okát a gyomor jelentékeny sülyedésével kísérelték értelmezni. Kórboncolás. A kitágult nyelőcső alakja orsóhoz vagy kobakhoz hasonlítható. (Dilatation en calebasse). A nyelőcső hossza, átmérője és így kapacitása is igen nagy méretben növekedhet; ész leltek egy liternél több folyadékot befogadó tágulást. A nyálkahártyán idült hurut jele látható, helyenként megvastagodott, máshol vékonyabb és gyakran fekélyesedés látható rajta, a hosszanti izomzat atrofiás, a körkörös izomzat megvastagodott. Kórlefolyás. Sokáig a betegek általános állapota jó, később a táplálkozás nem elegendő és a beteg lesoványodik. A kórjóslatot főképp a tágulás alatt lévő szűkülés átjárhatósága befolyásolja, de a beteg nyálkahártyán át fertőzéses gyulladás terjedhet reá a
