Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
28 hagymáz folyamán, esetleg polineuritisz fejlődhetik ki, neuralgiás fájás (pl. trigeminusz-neuralgia) keletkezhetik. A nervus cochlearis, máskor a labirint gyulladása a betegség tetőfokán süketséget okozhat. Az izmokon rángások, az inakon is szapora rángások (sub- sultus tendinum) észlelhetők, leginkább alkoholistákon. A felsorolt tünetekből úgy látszik, mintha a hastifusz a legváltozatosabb lefolyású betegségeknek egyike volna, melyben a szövődmények egész sorozata fenyegeti a beteget; ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert a kellően ápolt hagymázos betegen a bélvérzés és bélátfúródáson kivül igen ritka valamely szövődés. Meg kell még emlékeznünk bizonyos eltérő lefolyású formákról. Ilyen a typhus levissimus; enyhe hőemelkedéssel, alig kifejezett béltünetekkel járó, rövid ideig tartó formája ez a tífusznak. Az öntudat teljesen tiszta, az egész betegség 6—10 napos csekély lázzal, hasmenéssel jár. Abortiv alaknak nevezik a hagymáznak azt az alakját, amely bár nagy hőemelkedéssel, súlyosabb általános türíetekkel kezdődik, azonban a rendesnél sokkal hamarabb, lizis- sel gyógyul. Typhus ambulatorius névvel a betegség azon alakját jelölik, melyben a beteg fentjárva tölti betegsége nagy részét s csak a később jelentkező súlyosabb tünetek késztetik ágyba. A beteg kora fontos szereppel bir az általános lefolyásra. Gyermekeken ritkán fejlődik ki súlyosabb bélbeli elváltozás, a kórkép enyhébb, a hőentelkedés nem oly nagyfokú, vagy ezt a gyermekek könnyebben viselik el. Viszont aggok tífusza súlyosabb pro- gnózisú, bár szintén nem jár erősebb lázzal, azonban a hosszas fekvés folytán sülyedési tüdőgyulladás veszedelme fenyeget. A hagymáznak legsúlyosabb alakja az, amikor a szervezet elveszti reakcióképességét. Ez jár a legijesztőbb általános tünetekkel: nem csillapítható igen nagy láz, zavart öntudat, szapora, mély légzés, folyton szaporodó érverésszám, nyugtalanság, delirium, igen nagyfokú leukopénia, állandó meteorizmus, mindezek a rossz kimenet előjelei, igen változó a kórkép a járvány szerint is. Ismeretes, hogy egyes járványokban bizonyos tünet vagy komplikáció jellemzően dominálja a kórképet. Recidiva. A láztalanná lett beteg elég gyakran visszakapja a bajt, hőmérséke ismét fokozatosan, néha elég gyorsan emelkedik s az egész kórkép újból kifejlődik. Az ilyen utóbaj az első betegségnél gyakran rövidebb, de néha súlyosabb lefolyású. A súlyos lefolyású betegséget ritkábban követi recidiva, mint az enyhébbet. Az új hőemelkedés 1—3 héten belül követi az első lázat, igen ritka a harmadik láztalan hét után a recidiva. A visszaesés sokszor csak néhány napos lázzal járó rekrudeszcencia, valamely bacillust tártál-
