Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A száj betegségei
346 A nyelv ezeken a helyeken érintésre fájdalmas és főképpen fűszeres ételek evésekor igen érzékenyen fáj. A papulák helyén néhány nap múlva kis kimaródás keletkezik, ami gyorsan begyógyul. Ez az ismételten kiújuló megbetegedés gyakori az anaemia perniciosa legkezdetén. amikor a kevésvérűség még nem jelentős és ezért értékes jel e baj korai felismeréséhez. 2. A száj nyálkahártyáján a kiütéses fertőző betegségekben az enanthema- nak, vérzéses diatézisben, leukémiában, skorbutban a nyálkahártya vérzéseinek* fekélyes lobnak, az Addison-kórban a pigmentácic'nak van kórjelző fontossága. Nagyon fontos a sz’filis másodlagos szakában jelentkező plaques muqueuses ismerete. Mindezekről a megfelelő betegségek tárgyalásakor szólunk. Külön említendő a Leukoplakia oris. A száj nyálkahártyáján- legtöbbször a fogak záródásig vonala mentén, a szájzug közelében, a nyelv hátán és alsó felszínén szabálytalan. tejfehér, száraz, kisséTciemelkedő foltok keletkeznek. Hosszabb idő múlva a foltok mindinkább megvastagodnak, felületük sokszor berepedezik. A kóros folyamat a nyálkahártya kötőszövetében meginduló lobos elváltozással kezdődik,-melynek kapillárisai kitágulnak. A nyálkahártya hámja erősen burjánzik és elszarusodik. A kóros folyamat okát biztosan nem tudjuk. Kétségtelen az, hogy a lobos folyamatot megindító inger elsősorban a dohányzás. Az elváltozás ugyanis majdnem kizárólag csak 40 évesnél idősebb dohányos férfin fejlődik. Fournier 324 eset közül csak öt ízben látta nőkön a leukoplakiát és ez az öt nő is erős dohányos volt. Kortanában valószínűleg a luesznek is fontos szerepe van. Guszman statisztikája az esetek 95%-ában a szifilises infekciót minden kétségen' "kívül llieg- állapította. Mégsem tekinthetjük a leukoplakiát sajátlagos lueszes elváltozásnak, 'egyrészt* mert luesz nélkül is előfordul, másrészt mert a szifilisellenes gyógyítás ellene teljesen hatástalan és legfőképp azért, mert benne a treponema palliáum-oi soha kimutatni nem sikerült. Szubjektív kellemetlenséget, fájást csak előrehaladt állapotban okoz, főképp akkor, ha berepedezik. Sokszor magától is elmúlik. Klinikai fontosságát az adja, hogy alapján gyakran fejlődik ki a rák. V 3. Az ájakon a herpes labialis-t kell ismernünk. Az ajak pírján vagy a vele határos bőrön rövid idő alatt egy, vagy egy csoportban több hólyagocska keletkezik, amely néhány nap múlva pörkké szárad be. Sok lázas fertőző betegség kezdetén jelentkezik herpesz; így legtöbbször a tüdőgyulladás, az influenza, a járványos meningitisz és az encefalitisz, a kólibacillus okozta szepszis és a kiütéses tífusz kezdetén látjuk, míg a gümőkóros meningitiszben és a tífuszban ritka jelenség. A, A cheilitis chronica-t, az ajak jellemző idült lobját skrofulás gyermekeken látjuk, kik mindig náthásak és orrváladékuk állandóan nedvesíti a felső ajak bőrét; ez ekcémát okoz, a lob következtében a felső ajak megvastagodik, pírján mély, hegesen gyógyuló repedések keletkeznek, amelyek között az ajak pírja kiduzzad, a felső ajak kifordul, az ajkak nem záródnak és állandóan kilátszik a két középső felső metszőfog. A világrahozott szifilisnek is van stigmája az ajkon. Ezek a szájzugbói sugaras irányban kiinduló repedések (rhagaáes), amelyek hegesen gyógyulva a későbbi korban is jól felismerhetők. 4. A fogakon jellemző alaki é*s növekedési rendellenességeket láthatunk. Világrahozott szifilisben a két felső középső metszőfog szélének fé'lholdalakú ki- váitsáva íHutchinsnn-fnp) jellemző: a metszőfogak távol állanak egymástól és a többi fogak is ritkán állók, csenevészek, tömpék. A/rahitiszesJog felszíne egyenetlen, rovátkolt, széle csipkés, a fogak törékenyek és az állkapocs rahitiszes elgörbülése miatt egymásra tolódnak.
