Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)

Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok

26

a húgysav több, a kloridok mennyisége csökkent. A vizelet rendesen kevés, V2%o-nél kevesebb fehérjét tartalmaz — lázas albuminuria. Az eseteknek kb. egyharmadában a vizelettel bacillusok választatnak ki, melyek azonban legtöbbször nem okoznak eltérést a vesében s a húgyutakban. A ritkábban előforduló vesemedence- és hólyaghurutot inkább a kólibacillus okozza. A tifuszos beteg vizelete rendesen adja az első hét végétől az amfiból szak bekövetkeztéig Ehrlich diazo-reakcióját. Nagyon ritka a he vény és vesegyulladás. Néha a tífusz a hevenyés vesegyulladás tüneteivel kezdődik, ennek jellemzője a véres vizelés s csak a később kifejlődő kórkép árulja el a tifuszos megbetegedést. A tífusznak ezt az alakját szokták nephrotyphus-nak nevezni. Ritka szövődményképpen orchitis, nőknél néha mastitis támadhat, ezen utóbbiak inkább a hagymáz lezajlása után mint hagymázbacillus keltette gennyedő gócok okozhatnak utóbajt.

Légző szervek. Az orr-garatür nyálkahártyája vérmes, kiszáradt, ezért vérzésre, kivált orrvérzésre hajlik. A gége ugyancsak pirosabb, mindez az esetek túlnyomó többségében jelentéktelen folyamat, de néha előfordul, hogy a garat és a gége nyirokutaiban telepszik meg a hagymázas fertőzés, ilyenkor a nyirokszövet velősen duzzad, kifekélyesedik (laryngotyphus). A trahea és bronhusok szintén hurutosak. A hurutot fokozza, ha a beteg a váladékot nem köhögi fel, a belégzett mikrobák a váladékkal fedett bronhus nyálkahártyáján igen elszaporodnak s fokozzák a bronhitiszt. Néha tüdőgyulladással kezdődik a betegség, a régi orvostan ennek is külön nevet adott: pneumotyphus.

Keringési szervek. A szív igen ritkán betegszik meg a tífuszban. Jellemző tünete a tífusznak, hogy a szívműködés szaporasága (70—100) rendesen nem tart lépést a hőmérsék emelkedésével, ezt relativ hradikardiának hívjuk. Ez gyermeken és nőkön sokszor hiányzik. Ritkább az, amikor a jellemző bradikardia helyett .a szívműködés szapora lesz, az érverés 120—140, gyakran dikrot, de rendesen szabályos, emellett a beteg igen súlyos állapotba kerül (vaso- motorbénulás).

A vivőerekbe jutott tifuszbacillusok az érfal gyulladását (phlebitis), ez rögösödését (thrombosis) okozhatja. Leggyakoribb a vena femoralis trombózisa, aminek következtében az illető végtag erősen megduzzad, fájdalmas, mozdulatlan lesz. Ez rendszerint hetek alatt meggyógyul. Rosszul táplált, kimerült beteg tífuszának gyógyulását néha hosszú ideig a szívműködés nagyfokú labilitása kiséri, így a háborús tífusz jellemzője volt a gyógyult beteg szapora szívlökése, csekély mozgásra szívdobogása és szapora pulzusa.

Vér. A hasi hagymázban, mint minden hosszasabban tartó fér-