Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)

Engel Károly dr.: A mozgási szervek betegségei

272

keletkezik a gyulladás s teljes használhatatlanságra kárhoztatja az illető alsó végtagjait. A lábtőizületben viszont gyakori a szalag- gyöngeségtől (lúdtalp) eredő fájás, ami abból származik, hogy a megterhelt lábon a szalagok nem eléggé védik a lábtőcsontok Ízületeinek egymáshoz való viszonyát s így a rálépés alatt szubluxált helyzet támad; hasonló elváltozás fejlődik a térdizületben is, de lúdtalp folytán izületi elváltozás fejlődhet ki még a gerincoszlop ízületeiben is.

Külön, határozottan körülirt további izületi megbetegedés az

12. ábra. Heberden-csomók.

arthritis deformans, amely végeredményében a súlyos köszvényhez hasonló eltorzulást okozhat s ezért régebben, megkülönböztetés céljából, hozzátették a pauperum jelzőt, amelyről még lesz szó.

Ez a csúzos iziileteltorzulás rendszerint lappangva, időszakos fájással, majd! mozgáskorlátozással kezdődik. A fájás egy vagy több ízületben jelenik meg s amíg nem nagyfokú, igen jellemző tulajdonsága az, hogy nyugalomban szünetel, amikor azonban a beteg járni akar, eleinte igen heves mértékben jelentkezik, amíg a beteg „bejárta magát“, amikor aztán ismét fájdalommentesen tudja használni végtagjait. Lehet, hogy végképpen ezen a fokon marad a baj, időnkint romlik, főképpen nyáron át javul. Az ízületeket erősebb nyomásra érzékenynek találjuk, a passzív mozgatás is bizonyos határok között nehezített (fájdalmas défense is közbejátszik),