Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Jendrassik Ernő dr.: Általános bevezetés. A kóroki gondolkozásról
2 merev, előre kigondolt kereteibe rosszul illettek bele a tapasztalat adatai. Ezek a rendszerek iskolákat képviseltek; ilyenek voltak régebben a jatrokémikusok, a jatrofizikusok, a jatromatematikusok iskolái, majd a vitalisták, a szolidar- és humoralpatológusok következtek, aztán a neovitalisták korszaka, később vazotónusosok, azaz az anémiás és hiperémiás állapotból magyarázók csoportja, amely a betegségeket, a mérgezéseket, az élvezeteket és hangulatokat mind a vazomótorok tágabb vagy szűkebb beállításából vélte magyarázhatni. Ezek után következett a cellulás patológia, ez már- már olyannak látszott, mintha betetőzése volna a rendszereknek s véglegesen kiszabná és elhatárolná az egyes kóralakokat, hiszen tudományos vizsgálatokra volt alapítva s a szervek szöveti elváltozása valóban utolsó okként imponált. De ez az alap sem vált be, mert kitűnt, hogy szöveti elváltozás tekintetében alig különböző folyamatok, egészen különböző betegséget jelenthetnek; elég rámutatnom példaképpen a pleuritiszre, a peritonitiszre, amelyeknek gümőkóros, pneumokokkuszos, sztreptokokkuszos, szepszises s egyéb alakjai lefolyás, prognózis, gyógyítás szempontjából teljesen különbözők. Könnyű volna e példák sorát gyarapítani. A fertőző bajok kórokának megismerése s a vírusok közvetlen és közvetett befolyásának klinikai és kísérleti adatok alapján való tanulmányozása, kóroki gondolkozásunkat jelentékenyen megváltoztatta. Ma már a sejt szöveti átalakulását, degenerálását, a szerv működésének megváltozását nem tekinthetjük a betegség lényegének, hanem csupán egyes, ezeket megelőző körülmények következményének. A gyulladás fogalmát is át kell alakítanunk s ha a hevenyés gyulladásban még a régi sarkalatos tulajdonságok (rubor, calor, dolor, tumor) fel is ismerhetők, az idősült gyulladás fogalma ugyancsak zavaros s nem egyéb, mint a szövetek sajátságos reakciója az előidéző okra. Ezen az úton haladva a betegségek igen nagy részének okát exogén természetűnek ismertük meg; ezek között a fertőző kóralakok okáról nyertünk legteljesebb felvilágosítást, s valóban e betegségeket a megfelelő vírusok alapján osztályozhatjuk. Ma senki sem gondolhatja, hogy bélhurutból hasihagymáz keletkezett, hogy egy pohár hidegvíz tüdővészt okozott. De másrészről azt is tudjuk, hogy a tifuszbacillus, a gümőkórság mikrobája még nem betegség, csak ha ezek a szervezet szövetében annak rovására szaporodásuk s méregtermelésük kedvező feltételeit megtalálták, jelentkeznek a betegség tünetei a megtámadott egyénen.
