Jellachich István: Törvényszéki orvostan. Jogászok számára (Budapest)
II. Anyagi rész - B) Tulajdonképeni törvényszéki orvostan - A testi sértések - III. A sértések a test egyes részein való elhelyeződésük szerint
— 83 — ton át vezetik a koponyára a tömecsmozgást. Az agyrázkódás tüneteit az öntudat elvesztése, kábálom (coma), az érlökés meg- 1 as sül ás a, a légzés meggyengülése, az arcz elhalványulása, a szemeken a pupilláknak fényre való renyhe visszahatása s hányás képezik. Az agyrázkódás nem mindig halálos, sok esetben gyógyulással végződik. Az agynyomás a koponyacsontok repedése vagy törése s ezzel kapcsolatban az agy burkainak megsérülése s vérzése folytán a kiszivárgó vér tömege által okoztatik. A koponyacsontok törése, vagy repedése lehet kisebb fokú, de lehet oly nagy fokú is, hogy az egész koponyaboltozat apró darabokra törik, pl. magasból való fejre zuhanás alkalmával. A vérzés kiindulhat a kemény agyburokból (dura mater), melynek rendesen középütere (arteria meningea media) reped meg, a midőn a vérömleny a koponyacsont belső felülete s a keményagyburok közt feketésvörös, vastag lepény alakjában látható. Történhetik vérzés a lágyagyburkok közt is, vagy az agy állományában. A koponyaüregben a vérzés eleinte többnyire csak kis fokú s nagyobb működési zavart nem is okoz, csak később, midőn a véredényekből kiszivárgó vér nagyobb tömeget képez, lesz halálossá, vagy az agyra gyakorolt nyomás folytéul súlyosabb működési zavart okozhat; a működési zavar minősége attól függ, hogy a kiömlött vér az agy mely részét érte ; ha a központi lebeny környékét éri, akkor mozgási zavar támad, ha a beszéd központjának megfelelő agjn’észletet, akkor beszédzavar stb. A koponyacsontok repedésével kapcsolatban megemlítendő a koponya alapi csontok repedése, mely többnyire életveszélyes az agynak, vagy agyidegeknek sérülése és a véredényeknek megrepedése miatt. A koponya alapi csontok (ékcsont, sziklacsont, nyakszirtcsont) repedését élő egyéneken a fülből, orrból, szájból történő vérzés teszi felismerhetővé. Az agyroncsolás nem mindig halálos, de mindig életveszélyes. Súlyos agyroncsolás mellett is az ember még nehány óráig élhet, máskor kisfokú agyroncsolás is rögtön halálossá válik; vannak ugyanis az agynak oly részei, melyek nem képeznek jelentékeny működési központokat, míg más részein mintegy concentrálva vannak azok, pl. a nyultagynál. Koponya- sérülések után súlyos idegbaj, vagy elmebaj fejlődhetik, így epilepsia, elmegyengeség, terjedő hüdéses elmezavar stb. 6*
