Jellachich István: Törvényszéki orvostan. Jogászok számára (Budapest)

II. Anyagi rész - A) Élettani és boncztani előismeretek

38 —

tói függetlenül történik így a véredényekben, tüdőkben, a méhben stb.; a harántcsikos izomrostok akaratunk befolyása alatt állanak és képezik azt, a mit közönségesen húsnak mondunk, ezek csövekből állnak , melyekben haránt irányban fektetett vékonyabb és vastagabb csíkok láthatók. Az izomtan azon harántcsikos izmokkal foglalkozik, melyek csontokhoz tapadnak (musculi sceleti).

Az izmok a testnek csaknem felét képezik, szinök barnavörös. Az izmok folytonosan bizonyos feszülésben vannak, a mit izomzsongnak (tonus muscularis) nevezünk; bizonyos ingerekre összehuzódni képes, a mit összehuzódó képességnek (contractilitas muscularis) mondunk.

Ha az izmok elhalnak, akkor megmerevednek, ez a halál- merevség (rigor mortis).

Az izmok alkotó részei az izomrostokon kivül a kötőszövet, az erek és idegek; az izmok járulékos részei pedig az in (tendo) és izompólya (fascia muscularis).

Az inak mint világos, fehéres szinü keményebb vékony testek az izmok végén szoktak lenni s közönségesen idegeknek is nevezik, holott azoktól jól meg kell különböztetni. Az izompólyák az izmokat körülveszik és a csontok élein a csonthártyához tapadnak.

15. ábra. — Sima izomsejtek, a izomsejt, m sejtmag.