Jellachich István: Törvényszéki orvostan. Jogászok számára (Budapest)
II. Anyagi rész - B) Tulajdonképeni törvényszéki orvostan - Az erőszakos halál - II. A fúladási halál
11(3 — A vizbefulás véletlen balesetnek, vagy öngyilkosságnak következménye, felnőtteket csak ritkán dobnak vizbe ölési szándékból, gyermekeket gyakrabbban. — Véletlen balesetek folytán férfiak elég gyakran esnek áldozatul vizbefulásnak, mig ezen öngyilkossági nemet a nők gyakrabban választják. Előfordult az az eset is, hogy más módon megöltek valakit, azután a bűntény leplezése végett a vizbe dobták a hullát, azonban ily esetekben a gondos vizsgálat kideríti a valóságot. A hires tisza-eszlári bűnper a vizbefulásra nézve érdekes adatokat szolgáltatott.* Özv. Sólymosi .Jánosné, tisza-eszlári lakósnő 14 éves és 4 hónapos leánya Eszter 1882. év április hó 1-én déltájban eltűnt. Nehány nap múlva a községben az a gyanú terjedt el, hogy a leányt az eszlári zsinagógában rituális czélból lemészárolták. A leány, daczára annak, hogy május hóban országszerte köröztetett, nem került meg. 1882. év junius hó 18-án, tehát a leány eltűnése napjától számított 79-ik napon Tisza- Dada község határában, a Tisza folyása irányában 20 méternyire Tisza- Eszlártói egy női holttestet húztak ki a Tiszából; e halottat tutajosok találták 2 és 3 óra között délután s azt a községi csősz figyelmeztetése után állítólag erős szaga miatt eltemették. Ugyanaznap éjjel 11 órakor a rendőri halottszemle végett, fáklyavilágítás melett exhumálták s anélkül, hogy a gödörből kiemelték volna, a szemléről rövid jegyzőkönyvet vettek fel; aztán deszkák alkalmazásával ismét elhantolták. Junius hó 19-én délután 4 órakor a holttestet újból kiásták, a törvényszéki orvosok a külső vizsgálatot felvették ; erre a halott még az nap a tisza- löki temetőbe vitetett és másnap reggel (junius 20-án) Tisza-Eszlárra szállíttatott s az agnoszkálási eljárás befejezése után délelőtt 10 órakor a szabadban bonczoltatott. Külön agnoszkáltatott a halott ruházata s annak minden egyes darabja azonosnak találtatott azokkal, a melyeket a leány eltűnése alkalmával magán viselt, s ismét külön a mezítelen halott, a melyben az agnoszkálók nagy része, ezek között az anya is, nem vélték az eltűnt leányt fölismerhetni. Ez az ellentmondás az agnoszkálók véleményében magában véve alig képezhetett volna elháríthatatlan akadályt a talált holttest és az eltűnt leány személyazonosságának megállapítására nézve, tekintve azt, hogy az agnoszkálók laikus egyének voltak, kiknek egy mezítelen, hajzatától teljesen megfosztott és frissnek éppen nem mondható holttestet kellett volna felismerniük. Teljesen megváltozott azonban a helyzet, midőn a törvényszéki bonczolatot végező orvosok a vizsgáló bíró által hozzájuk intézett kérdésekre véleményükben akként nyilatkoztak, hogy a vizsgált holttest az eltűnt leányé nem lehet. A ruházat az eltűnt leányé, a holttest azonban nem az eltűnt leányé, — ebből önként az következik, hogy az eltűnt leány ruháiba egy idegen, a bonczoló orvosok véleménye szerint aránylag friss halottat öltöztettek és azt a vizbe dob* Dr. Belky 1. Törvényszéki orvostan 437. 1.
