Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)

62

V. Az ütérdagokról (aneurysmata).

is jelentékeny zavarok támadnak, melyek szédelgés, görcsök, sőt egyes esetekben rögtöni halál alakjában nyilvánulnak, mint megtörtént Skótországban néhány év előtt, mely esetben a bonczolat egyáltalán nem volt képes a halál anyagi okát feltalálni.

Ennyi fenyegető veszély láttára könnyen arra határozhatnék el magunkat, hogy ezen jelentékeny bajjal szemközt a műtétéitől elálljunk. Meggyőződésünk azonban s ezen meggyőződést mintegy orvosi hitvallomás gyanánt kivánom hangsúlyozni minden hasonló esetre nézve: hogy a lelkiismeretes orvosnak elutasíthatlan kötelességeid kell tekintenie, mindannyiszor, valahányszor a beteg orvosi segély nélkül okvetlen elveszne, mentő kísérletet tenni, még ba a segélyeszköz veszélyt rejt is, csak legalább a megmentés lehetőségét ne zárja ki. Ne törődjünk azzal, hogy a sikertelenség esetében a jó hir s dicsőség csorbát szenvedhet, mert ezeket a világ úgy sem szokta mindig érdem szerint osztogatni. Tartsuk szem előtt itt is a régi jelszót: „melius est remedium anceps, quam nullum“.

M ü t é t.

Nemrég oly műtételt hajtottunk végre, mely mint ütér- dagműtét a sebészet korábbi időszakában már alkalmaztatott s mely Antyllus eljárása szerint az ütérdag felhasításában s az ütérnek két helyen (az ütérdag fölött és alatt) történt lekötésében állott. Ezen jelentékeny sebzéssel összekötött, veszélyes, de mindamellett megbizhatlan eljárás kevés követőkre talált. Anel s Hunter valának az elsők, kik az üteret az ütérdagtól nagyobb távolságban köték le. Ezzel új korszak nyílt meg az ütérdag-műtétekre nézve, melyek tökéletesittetvén, főleg az angol sebészek kezében bámulatos eredményre vezettek. Ezen időtől fogva leköték a közös fej-, kulcsalatti üteret, a medenczeütereket, sőt magát a hasi