Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1842 - 2. Az alszár visszértágulatainak gyökeres gyógyításáról

II. Az alszár visszértágulatainak gyökeres gyógyításáról.

tovább vitetik, mi által a műtét czélja, a visszér elzárása meghiusúl (mint a 2-ik esetben a baloldali kis rózsa- visszéren). Vagy végre a visszérfal s véralvadék közt levő csekély izzadinány felolvadván, a vérrostonya ellágyu- lását, felszívódását s elgenyedését okozza s ekként a geny- nek a vérbe jutása folytán genyvérüség támad, annak minden káros következményével.

Azon feltételek, melyek közt a visszérlob ezen kedvezőtlen kimenetelei fellépnek, még nem ismeretesek eléggé. Szőke, gyenge, petyhüdt, satnya egyéneknél igen aggódva fognék a műtéthez, míg izmos, edzetteknél a legkedvezőbb eredményre számíthatunk. Ennélfogva a baj legközelebbi okára kell főleg figyelemmel lennünk. Senkinek sem jut eszébe oly visszértágulatokat műtenni, melyek a szervezet bántalmaival állnak oki összefüggésben, pl. ha a visszérdag oka távolabb, a visszeres vérkeringés zavarában rejlik; ha megkeményedett vagy elfajult szervek által valamely nagyobb visszér összenyomatik; ha szervi tüdő- és szívbán- talom, valamint másodlagos alhasi pangás stb. által okoz- tatik; egyáltalában oly kórállapotoknál, melyek lényegileg túlnyomó visszerességben, általán a visszér- s különösen a verőczérrendszer túlteltségében gyökereznek. Csak azon visszértágulatokat, melyek tisztán helybeli eredetűek s melyek legközelebbi oka egyrészt a vérkeringés hydrauli- kai viszonyaiban (huzamosb állás következtében), másrészt a visszerek alkatában található fel, kell és szabad műtenni.

(Österreichische med. Wochenschrift 1842, 37- s 38-ik szám.)