Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1842 - 2. Az alszár visszértágulatainak gyökeres gyógyításáról

II. Az alszár visszértágulatainak gyökeres gyógyitásáról.

Amint tudva van, ezen terhes bántalom megszüntetése czéljából tett minden eddigi kisérlet részint az alkalmazott eszközök elégtelensége, részint veszélyességük miatt, meghiúsult.— Füzőharisnya, nyomkötések, bepólyázások ideiglenes hatásuk mellett a szabad vérkeringést zavarták s a betegre nézve gyakran terhesebbek voltak, mint maga a kórállapot. Összehúzó és zsongító szerek semmit sem használtak. Az alkalmazott műtétek, mint: szúrás, bemetszés, kiirtás, lekötés, valamint a kórosan kitágult visszér átmetszése és izzó vassal égetése veszélyesek, sót gyakran halálos kimenetelűek voltak, mennyiben a kiséretökben gyakorta rövid idő alatt elsődlegesen vagy másodlagosan fellépett visszérlob, genyvér folytán átrakodások képződtek a tüdők-, lép-, sejtszövet- s Ízületekben. Ha pedig a kérdéses bántalom magára hagyatott, nemcsak vérkeringési pangások s egyéb káros következményű zavarok támadtak, hanem főleg idült visszérlob fejlődött, mely míg egyrészt gyakran a környező szövet túltengését és fekélyesedését vonta maga után, addig másrészt nem ritkán a visszérfalzat ellágyulását s ennek folytán a kitágult visszérfalzat meg- repedését idézvén elő, bő vérzés, sőt elvérzésre vezetett.

Davat kísérletei Roux és Velpeau tapasztalatai által támogatva, újabban a visszértágulatok gyökeres gyógyítá-