Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1842 - 1. Az előkarnak beható hegképződés folytán létesült kézzsugor

I. Az elökarnak beható hegképzödése folytán létesült kézzsugor. Műtét; gyógyulás.

Jankovics József, 34 éves, szikár, csontos, edzett bádogos-legény-, 1841. év ápril havában jobb előkarjának hajlító felületén akként sérült meg, hogy a szakított lágyrészek a csontokról lebenye alakban leváltak. Három hónapi gyógykezelés után a seb begyógyult ugyan, de a kéz s ujjaknak visszamaradt zsugora miatt a beteg munkaképtelenné vált.

1841. évi október 27-én történt felvétele alkalmával a jobb előkarnak körülbelül közepén s majd egész szélességében szögletes, 3/4 hüvelyk széles, kemény, rögzített heg volt látható; az előkar mérsékelten hajlított s erősen lianyin- tott —, a kéz szintén hajlított de egyúttal feltűnően közelített helyzetben (Radialflexion) állott; a hüvelyk ujjper- czei erősen begörbül vék (azonban kézközép csontja távolított), míg a gyengéden behajló ujjak merevek; a hüvelyek hosszú távolító s rövid feszítő izma az orsócsont karcznyuijtvány"ától erősen kiálló; itt, valamint a hajlító izmok mellső felében s a hegben a zsugor megszüntetését czélzó minden kísérlet nagyfokú feszülést okoz; a heg mögött az izomzat laza, petyhüdt. Belátóm, hogy ily körülmények közt a kemény és tömör izomheget puhítandó,

Balassa J. Közlemények.