Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

XXXII

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

södjenek, emelkedjenek.“ ................. A gőgmetszés, eredm

ényének leirásnkor pedig felkiált, „s a nehéz halálküzdelemből az élet mosolygott vala élőnkbe.... E magasztos jelenetnél a legbensőbb megindulásnak érzelme fogott el.“ Szellemi kitűnősége kíséretében ezen tisztán nemes erkölcsi tulajdonai valának kulcsa, hogy ő vonzó központtá vált, mely körül kor és állás különbség nélkül, hű baráti kör jegeczesedett, melynek kapcsa szellemi rokonság, elve munkásság, jelszava karöltve haladás, fűszere kedélyesség volt, mely általa s vele lelkesült.

Akit nemes érzelmekkel baráti hajlam oly kölcsönös, mély odaadásra kötelezhetének, mint Balassát, s kinek fő jelleme leirhatlan gyengédség volt, az hívei házi körében nem lehetett más, mint a megtestesült szeretet maga. Test- véreinek ritka testvére, s ezek árvaságra jutott ivadékainak apailag gondoskodó jótevője volt: s midőn gyengéd gondoskodásának legkedvesebb tárgyától, — hajadon nővérétől — megválni kényszerült, az emberi kornak már második felében, s mégis ifjú érzelmekkel, tisztán szíve hajlamát követve, nősült. Családi boldogságát azonban, amily határtalan volt az, a gondviselés élveznie csak néhány rövid évig engedé.

Azon köztiszteletből, melyet ezen férfiú szellemi nagysága által magának kivívott, azon őszinte szeretetből, melyet nemes jelleménél fogva kiérdemelt, következett, hogy hívei tanári pályájának 25-ik évfordulóját a hódolat örömünnepévé tették. Az eredetileg iskolájából a negyedévszázad ideje alatt kikerült lelki barátai, segédei s volt műtőnövendékeinek eszméje oly élénk általános visszhangra talált, hogy nem maradhatott ezen szűk körben, hanem az egyetemi kóroda növendékei, helyi s vidéki testületek versenyzenek