Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
Emlékbeszéd Balassa János fölött
Emlékbeszéd Balassa János fölött. XXV Utolso munkálata „Közlemény a sebészi gyakorlat köréből“, mint a búcsúzó szellem fény köréből egy utolsó verofenysugár, az „Orvosi hetilap“ ugyanazon számában jelent meg, mely gyászkeretben jelenté szerzője kimultát, mintha erősítené azon örök igazságot, hogy a szellem művei túlélik az enyészetre szánt test hamvait. S bizonyságul arra, hogy ezen művek mily értékesek s maradandó becsüek valának, idézem Billroth nyilatkozatát, midőn a boldogult kimultának tudomásához jutván, meghatólag emlékezett meg róla s a gégefelhasítás körül irt közleményéről azt mondá: „ez a sebészet részére valódi vivmány s bizonyítja, hogy Balassa terjedelmes gyakorlata daczára is munkásnak lenni s haladni soha meg nem szűnt“. Aki saját hivatalos körében a tanítás ügyét oly hévvel karolá fel s a haladásnak oly őszinte előmozdítója volt, mint Balassa, nem viseltethetett közönyösséggel az általános tanügy fejlődése iránt sem. Hogy a tanári kar kebelében a szabadelvű reformoknak és korszerű újításoknak mily buzgó és erélyes képviselője vala, arról nálam többet szólhatnak azok. kik karöltve állottak mellette, vagy kikkel ő ily kérdések felett természeténél fogva szelid, de szívós vitákat vitt. A szabad tanítási rendszernek egyetemünkön még mai árnyéka sem létezett, midőn már az 1850-es években egyes iíjabb tagtársait serkenté docentura keresésére az egyetemen, ami az akkori mostoha viszonyoknál fogva sikerhez nem vezethetett. De Balassa buzgalma nem ismert oly mostoha viszonyt, melyben meggyőződésének sugallatát követve, a tudomány s tanítás világszerte jogosult ügyében lendíteni meg ne kísérletté volna. S elvegre a.
