Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

Emlékbeszéd Balassa János fölött,

XXIII

mindig lehetett, Sőt nem volt eset reá, hogy ha honunk fővárosába külföldről neves orvos tévedett, Balassa koródáját fel ne kereste volna, hogy a jeles magyar operateurt műtenni lássa,

Ily alapokon fejlődött hire szárnyakra kelt s nevét a szenvedő emberiség és apostolaivá vált tanítványai országszerte meghordozák, s végre a tudomány mívelői, messze honunk határain túl is hangoztatták. És ő azon hitelt, melylyel mint orvos büszkélkedhetett, nem egyedül a sebészet terén, de a belgyógyászat terén is igazolá, mert ő sokoldalú alapos szakavatottsággal birt. Félszegségtől mindig óvakodva, a tudomány minden ága fejlődését figyelemmel kisérte. Reális, ismereteinél fogva rendkívül tapintatos volt a zilált kórtani viszonyok kibonyolításában s következésképen a helyes gyógytani ösvény kitűzésében is.

. Ezért, mondhatni, özönlött messze földről is hozzá a nép, melynek szemében ő az egyetemes orvostan terén tekintélylyé és legmagasb fórummá vált. Végre nemcsak a közönség minden rétegének, de az őt tanácskozmányra felhívó ügyfeleknek is úgyszólván folytonos ostroma alatt állott. S ezen szolgálatot nem tagadhatta meg a hívőktől, mert a beteg, ha egyebet nem, — vigaszszal balzsamot szelíd ajkairól; az orvos, ha új bölcs tanácsot nem, úgy legalább megnyugvást várt — tőle egyedül.

Ezen helyzet nehezíté egyetemi állását, de háttérbe szorittatni tanári teendőit Ő soha semmi által sem engedé; mert nem csupán kötelességérzetből, de szeretettel volt tanár.

Nem elégedett ő meg azzal sem, hog}r tanszékéről s koródáján a tudomány magvát elhintette legyen, hanem figyelemmel kisérte azt is, vájjon fogamzott-e az, amit el