Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

Emlékbeszéd Balassa János fölött. XVII nak, melyek a különös kór- és gyógytan megértésére ala­pul kell hogy szolgáljanak, magyar műnyelve csak azon korlátolt és elemi téren létezett, melyen ezen tantárgyak az alsóbb rendű sebészi tanfolyam tanárai által előadattak. Balassa a bécsi egyetemen a tudomány latin és német nyelvén nevelkedett. Ezért — noha magyar szülők ma­gyar ajkú ivadéka vala, — nem csekély volt azon feladat, mely neki az említett viszonyoknál fogva egyetemünkön osztályrészül esett. Tudományának — a magasabb sebé­szetnek — magyar műnyelvet kellett teremtenie. Ezen fel­adaton ő híven és sikeresen munkálkodott. Ez oknál fogva előadása gyakran — a könnyűség rovására — kifejezések keresésében fáradozó volt, különö­sen midőn a tárgyat bőven kimeríteni törekedett s a leg­kisebb részletekig bonczkés alá vette. Ellenben elragadott beszéde, ha valamely váratlan érdekes tárgy felett lelkesül­ten, éles következtetések alapján, ismereteinek dús tár­házába nyúlva rögtönzött. A tanári szék és állás neki nem vala czél, melyet elérni, hanem eszköz, melyet hatalmába ejteni törekedett, hogy általa s benne a tudománynak és oktatásnak éljen, S ezen pályán Ő mindig fiatal maradt; soha meg nem állapodott, mert azon szellem, mely szilárd alapokra állva, a tudo­mánynyal úgy azonosodott mint Balassáé, ép oly kevéssé ismer megállapodást, mint maga a tudomány. Akadályo­kat lerontva, visszatarthatlanul tör előre. Ha közvetlen tanárrá lett kinevezietése után, még mi­előtt tanszékét elfoglalta volna, láthattuk őt önérzett eleg- telenséggel Párisba sietni, hogy Lisfranc, Velpeau, Blan­din, a sebészet akkori hőseinek kórodéit látogatva, képzett­ségében egy szerényen tapasztalt hézagot kitöltsön, úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom