Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

XVII

nak, melyek a különös kór- és gyógytan megértésére alapul kell hogy szolgáljanak, magyar műnyelve csak azon korlátolt és elemi téren létezett, melyen ezen tantárgyak az alsóbb rendű sebészi tanfolyam tanárai által előadattak.

Balassa a bécsi egyetemen a tudomány latin és német nyelvén nevelkedett. Ezért — noha magyar szülők magyar ajkú ivadéka vala, — nem csekély volt azon feladat, mely neki az említett viszonyoknál fogva egyetemünkön osztályrészül esett. Tudományának — a magasabb sebészetnek — magyar műnyelvet kellett teremtenie. Ezen feladaton ő híven és sikeresen munkálkodott.

Ez oknál fogva előadása gyakran — a könnyűség rovására — kifejezések keresésében fáradozó volt, különösen midőn a tárgyat bőven kimeríteni törekedett s a legkisebb részletekig bonczkés alá vette. Ellenben elragadott beszéde, ha valamely váratlan érdekes tárgy felett lelkesülten, éles következtetések alapján, ismereteinek dús tárházába nyúlva rögtönzött.

A tanári szék és állás neki nem vala czél, melyet elérni, hanem eszköz, melyet hatalmába ejteni törekedett, hogy általa s benne a tudománynak és oktatásnak éljen, S ezen pályán Ő mindig fiatal maradt; soha meg nem állapodott, mert azon szellem, mely szilárd alapokra állva, a tudománynyal úgy azonosodott mint Balassáé, ép oly kevéssé ismer megállapodást, mint maga a tudomány. Akadályokat lerontva, visszatarthatlanul tör előre.

Ha közvetlen tanárrá lett kinevezietése után, még mielőtt tanszékét elfoglalta volna, láthattuk őt önérzett eleg- telenséggel Párisba sietni, hogy Lisfranc, Velpeau, Blandin, a sebészet akkori hőseinek kórodéit látogatva, képzettségében egy szerényen tapasztalt hézagot kitöltsön, úgy