Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

XV

nyos működés tere parlagon hevert. Balassa ép hivatva volt arra, hogy ezen hiányt pótolja. A sebészetben alapossága által tanszékét continentális színvonalra emelé; általános szakügyi képzettsége által belé nimbus helyett reális tudományosság hitelét ülteté.

Első nyilvános nagy műtételét, ütérdag miatt a közös jobboldali fejtitér lekötését az ujoncz, fiatal tanár számos tekintélyes orvos és tanár jelenlétében oly feltűnő nyugalommal s a viszonyokhoz képest oly bámulatos, szinte hihetetlen higgadtsággal hajtotta végre, hogy e műtété maga megállapítá azon hírét s hitelét, melyet mint műtevő holtáig élvezett. Ezen kivül még ugyanaz évben egy gégesipoly elzárására számított, tökéletesen új modorú képző műtétel tervének leleményessége s kivitelének virtuozitása által azon kartársai elismerését is megnyeré magának, kik a szaktudomány fiatal hősét némi bizalmatlansággal fogadták volt.

Élénk még emlékezetünkben azon tüzetesség, melylyel kórodai betegeit a vizsgálat tárgyává tévé; azon lelkiismeretesség, melylyel a mellékesnek látszó körülményeket is végtelen nyomozá, hahogy a bántalom fejlődésére világot deríthetének; éles és finom érzékeitől támogatott azon tapintatosság, melylyel a puhatolást eszközlé; azon exact szemle, melyet észleletei ismertetésekor tartott. Előadása alapos, a fürkészet minden adatára figyelmeztető volt. Nem elégedett meg a kész kórisme kifejtésével, hanem azon ösvényt, melyen annak megállapításához jutott, tanítványainak kitárni, s így őket az önálló észlelés és következtetések kerékvágásába vezényelni törekedett. A szélsőségig gondos és ovatos vala következtetései indokolásában s gyógyjavalati alaposságának kimutatásában. Ámításnak esküdt ellensége, igazsághű tanár volt, ki a tudós neto