Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

XIII

Előnyös vala reá, mint a bécsi műtőintézet ösztöndíjas állomások egyikére 1839-ben kinevezett növendékre nézve az, hogy a kórboncztan s a test üregeinek physicalis vizsgálata vívmányait a műtősebészetnek akkori nagymestere Wattmann vezénylete alatt kórismészeti tanulmányokra azonnal kizsákmányolhatá.

Különös kedvezmény vala reá, de hazánkra nézve is a sors részéről az, hogy a magyar egyetemen a sebészet kórodai tanszéke ép akkor ürült meg, midőn ezen ifjú erő virágzó korában foglalhatá azt el, s nem kényszerült kiké- peztetésének bevégeztével nehéz utat törni tehetségei értékesítésére.

A gondviselés kegyencze volt ő végre még abban is, hogy állomásokat, melyekért mint alig oklevelezett orvos vagyontalan létére önfentartási czélból folyamodott, el nem nyert, ami ha — mint mondani szokták — szerencsésen sikerülendett, a sors eltérítette volna azon pályáról, melyre született s melyen hivatva volt nagygyá lenni.

De megvolt benne ifjú korban már a képességnek azon csirája, mely midőn nála termékeny talajba jutott, erős gyökeret vert; megvolt a férfi korban a szellemi életrevalóság, mely vas szorgalommal párosulva a gyökerekből terebélyes, gyümölcsöző törzset fejlesztett.

És nem szerencse, hanem ezen tulajdonok valának kulcsa annak, hogy őt a szakügy coryphaeusai a tudomány érdekében felkarolták s a tanügyek országos intézői az oktatás javára egyetemi polczra emelték.

így történt, hogy Wattmann tanár őt még akkor is, midőn nem sikerült kieszközölnie, hogy tanszéke mellé tanársegédül kineveztessék, saját gyakorlatában magan- segédül alkalmazá. így esett meg, hogy midőn a bécsi közkórház IV-ik szebészi osztályának főorvosi állomása 1841-ben megürült, az osztály vezetése ideiglenesen égé