Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 6. Új nyálsipoly- (fistula salivalis) műtét
78 VI. Új nyálsipoly- (fistula salivalis) műtét. száj űrbe tett bal mutatóujj hegyének szúrtam s a közel eső száj zugon kihúzván, a kettős fonal végeit kivülről össze- kötém. — A sipolyon keresztül a szájürbe nyúló fonal a Stenon-féle vezéd és szájür közti közlekedést helyreállttá ugyan, mennyiben a nyál a fonal mentében a szájürbe folyhatott volna, azonban a nyálfolyás a tágabb sipolyon sokkal könnyebben történhetvén, folytonosan ezen keresztül ömlött kifelé. Ezzel azonban még semmi sem lett elérve s ha — ámbár csak később — a fonalakat eltávolítandot- tam, határozottan bekövetkezett volna a belső út elzáródása, a sipoly fenmaradása mellett. Ezért két hét múlva a fonalakat egymástól szétválasztám s az egyiknek külső végét tűbe fűzvén, a sipolyon keresztül újólag, de az első szúrlyuknál néhány vonallal hátrább a szájürbe vittem, hol ezen fonal végeit a szúrlyukak közé eső nyákhártya fölött több csomóra kötém s szabad végeit lemetszém. A másik, az első szúrlyuk és sipolyból kijövő s a száj zugot magába záró fonal előbbi helyén hagyatott. A nyál most a fonalak mentén úgy ki-, mint befelé folyhatott, minthogy azonban a belső út nemcsak rövidebb volt a külsőnél, hanem még az összeszorító belső kacs által tágabbá is tétetett, befelé sokkal könnyebben ömölhetett, mint kifelé. A sipoly csakhamar begyógyult s nyál még rágáskor sem szivárgott ki belőle. Most már a külső fonálkacsot nyugodtan eltávolít- hatám s néhány nap múlva nagy örömmel tapasztaltam, hogy a gyógyulás tökéletesen sikerült. A belső fonálkacsot kevés ideig még annál inkább benn hagyám, mert az a beteget legkevesbbé sem terhelte, míg engem megnyugtatott az iránt, hogy a nyál befelé folyásának útja biztosítva van. (Zeitschrift der k. k. Gesellschaft der Aerzte zu Wien. 1851. I-ső kötet, 346. lap.)
