Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)
70 V. Az ütérdagokról (aneurysmata). mindenkor a lekötés, mely a még1 fris sebben nem is nehéz. Ezenkívül vérzések támadhatnak még a genyedési időszakban (s ezen úgynevezett utóvérzések fenyegetik leginkább a beteg életét a legnagyobb veszélylyel), ha az ütércsonk- ban a vérrögképződés és lobtermény (plastisches Exsudat) elégtelen, vagy ha az eltömíilési folyamat alkalmával az ütér fala a sülyedt s evessé vált geny által átlyukasztatik. Mindkét esetben a vérzést rögtön eszközlött összenyomás és jégborogatás segélyével pillanatra megszüntethetjük, míg a seb kitömése (Tamponirung) csak akkor alkalmazandó, ha mögötte csont létezik. Wattmann, dús tapasztalatú tanárom s mesterem ellenben nemcsak vércsillapítás, de egyszersmind erőteljesebb visszahatás s rendesebb genyedési folyamat előmozdítása czéljából az izzó vasat ajánlja s alkalmazza. Ha ezen szerek cserben hagynának, vagy helyi viszonyoknál fogva épen nem lennének alkalmazhatók, akkor nem marad egyéb hátra, mint a lekötés ismételt végrehajtása magasabb helyen. Magában a sebben, vagy ennek közvetlen közelében soha sem szabad a lekötést eszközölnünk, minthogy itt az ütérfalzat lobosan fellazult és szakadékony. Egyedül ezen egyszerű kórtani mozzanat nem ismerése okozta, hogy e tekintetben még a legügyesebb sebészek is ezelőtt sok hibát követtek el s a kedvezőtlen eredmények miätt az utólekötések fölött pálczát törtek. Dupuytren ily módon négyszer köté le egymásután a karüteret, mindannyiszor eredmény nélkül, míg végre ötöd- ízben magasabb helyen a lekötést sikerrel végezé. Az ütérdagok felosztása. Eddig az önkénytes ütérdagokról szóltunk s láttuk, hogy külső okok behatása nélkül támadnak. Ezek képezik az ütérdagok nagyobb részét, míg kisebb felét az úgynevezett sérülési ütérdagok (a. traumaticum) teszik, melyek leg-
