Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

III. Előadás. A vér és a nyirk

08

III. KLO ADAS.

az neveztetik), mely a vérsavóban van, valódilag a veres vér- sejtektől származik : mind a mellett a globulin, mely erős kémszerek használata által azon testektől nagy mennyiségben nyeretik, egyátalában nem bír alvadási folyamatot létesíteni a szívburoknedvben vagy más sávos folyadékban.

Daczára hogy a globulin oldott állapotban oly változékony, alacsony liőmérséknél az megszárítható és poralakban több hónapig eltartható, alvadást előidéző erejének elvesztése nélkül.

Tehát globulin, sajátszerü körülmények között, sávos folyadékhoz hozzáadva, azon folyadéknak megalvasztója, a mennyiben a rostonya-kifejlődést előmozdítja.

Ez kölcsön-hatás által történik egy anyaggal, melyet a savós folyadék tartalmaz, mely ebből előállítható, s mely a globulinoldat ellenében ugyanazon szerepet játszsza mint a globulin ezen anyag ellenében. Ezen anyag fibrinogen nevet visel. A globulinhoz rendkívül hasonlít és savós izzadmányokból szénsav által lecsapható, épen úgy mint a globulin csapadékot képez a vérsavóból. Ha az lugany- oldatban újra felolvasztatik és valamely globulint tartalmazó folyadékhoz hozzá adatik, ezen folyadék megalvasztója- ként szerepel és ebben rostonya-lepény kifejlődését idézi elő. A most előadottakkal összhangzásban teljesen megalvadt vértől vett vérsavó és szivburok-nedv külön edényben, ha az önkéntes szétbomlás megakadályoztatik, határozatlan időig eltartható, a nélkül hogy egyik is megalvaduék. De ha azokat összevegyítjük, alvadás következik be.

Úgy látszik tehát, hogy nem tévedünk, ha a vér alva- dását s a rostonya képződését két anyagnak egymásra való cserehatásában keressük, és ezen két anyag (vagy ugyanazon anyagnak kétféle módosulása): a globulin és fibrinogen; az előbbi a vérsavóbau s a test nehány szövetében jön elő; míg az utóbbi, jelenleg, csak a vérfolyadékban, a nyirkben és a tápnyában s azon folyadékokban ismeretesek, melyek ezekből erednek.