Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

III. Előadás. A vér és a nyirk

62

Ül. ELŐADÁS.

vérsejteik vannak, — színtelenek, mint az emberé, és nagy veres sejtek, melyek közönségesen tojásdadok és azonkívül az emberéitől abban különböznek, hogy magvaik vannak. — Valóban azok csupán megnövekedett és színesedett színtelen vérsejtek.

d) Minden állatnak, mely fiait szoptatja (tehát emlősök), kétféle vérsejtje van, mint az embernek: színtelen és kicsiny színes sejtek — az utóbbiak mindig laposak és mag nélküliek. Rendesen köralakuak s csak a tevék családjában el- lipsis-idomúak. És megjegyzésre méltó, hogy ezen állatoknál a színtelen vérsejtek magvai ellipsis-alakúak.

e) A színtelen vérsejtek az emlőseknél sokkal kevésbé különböznek egymástól nagyságra és alakra nézve, mint a színesek. — Az utóbbiak legkisebbek a kicsiny pézsmány- vadban (musk deer), mely állatban azok csupán egy negyedrész nagyságúak az emberéhez képest. Más részről a veres vérsejtek legnagyobbak a kétéltüeknél (békák és salamande- rek), — hol némely állatoknál tízszer nagyobbak mint az embernél.

8. Ha a vér elhal, különböző alkatrészei, melyeket most leirtunk, nevezetes változásoknak vettetnek alá.

A színtelen vérsejtek elvesztik összekűzódási képességüket, de másképen csekély változást szenvednek. — Nem hajlandók sem egymás között, sem a veres sejtekhez tapadni, hanem az üveglapon függenek, melyen helyezvék.

Egészen másképen áll a dolog a veres vér sejtekkel, melyek, mint láttuk, fel s alá úszkálnak, hömpölyögnek és sikamlanak egészen szabadon egyik a másik felett. Kevés idő múlva (melynek tartama különböző egyéneknél változik, de közönségesen két három perczig tart) ragadósak lesznek, s liajlamot kapnak összetapadni; és ezen hajlam mindinkább növekszik, mig végtére, a többség nagyobb része, lap laphoz, összetapad, úgy hogy hosszú sor képződik, mely pénztekercshez hasonlít. Egyik tekercsnek vége a másik oldalával összetapadván, hálózatot képez, kisebb nagyobb csokrokkal.