Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)
III. Előadás. A vér és a nyirk
00 III. ELŐADÁS. a veres vérsejtek ide s tova úszkálnak s szabadon, egymás felett hengeregnek. A színtelen vérsejteknek alakjuk szabálytalanságánál még sokkal jellemzőbb vonásuk van, s ez az, — hogy mutatkozó alakjuk szüntelen változásnak van alávetve. A veres vérsejt alakja csupán külső befolyásra, mint nyomás stb. változik ; a színtelen vérsejteké folytonos változást szenved azon folyamatok következtében, melyek saját anyagában mennek végliez. Hogy ezen változásokat tisztán láthassuk, öt-hat- százszor nagyító mikroskópot kell használnunk; és még akkor is oly lassankint történnek ezen változások, hogy a legbiztosabb mód létezésükről meggyőződni az, ha bizonyos színtelen vérsejtet minden egy vagy két pereznyi időközben lerajzolunk. így történt ez a 17.ábrában bemutatott vérsejttel is, melyben a) a vérsejt első megjelenését mutatja be; b) egy perczczel későbbi alakjában; c) a második perez végén; cl) ugyanaz a harmadik végén; és e) ugyanaz az ötödik perez végén. A színtelen vérsejt szorgos megfigyelése valóban azt mutatja, hogy felületének mindenik része folytonosan változik, — alávetve lévén vagy önkéntes összehúzódásnak vagy szenvedőleges kitágulásnak más részek összehúzódása által. 6. Azon idő alatt, míg azok élnek és önkéntes mozgásban vannak, semmi biztos ismeretet nem szerezhetünk a színtelen vérsejtek alkatáról. A vérnek vízzel, vagy még inkább eczetsavval savanyított vízzel való hígítása által a vérsejtek élete kihal, s ekkor megduzzadnak s valódi természetüket mutatják. Ilyenkor látjuk, hogy azok gömbalakú tömlők vagy zsákok igen vékony falakkal; és belsejükben folyadékot, mely vagy tiszta vagy szemcsés, és gömbalakú hólyagcsaszerü testet tartalmaznak, mely mag-nak, nucleus hivatik. (16. ábra K.) Megesik néha, de igen ritkán, hogy a mag veres színezést mutat. Ezen zacskószerü színtelen testecske, magvával együtt, magvas sejtnek neveztetik. Megjegyezzük, hogy az szabadon él a vérfolyadékban, és hogy önálló összehúzó-
