Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

II. Előadás. Az edényrendszer és a vérkeringés

A VER KERINGÉS BIZONYÍTÁSA.

55

nedvesen tartják, a mutató nagy kitartással fogja folytatni pár napig iligásait.

Az ily módon kikészített békára könnyen illeszthető oly készülék, mely által villanyos ütések vezettethetnek a bolyg- idegeken keresztül, úgy hogy ezek ingereltessenek. A mely pillanatban ez történik, a mutató megállapodik és a szivet pihenni látjuk elernyedt, kitágult falakkal. Kevés idő múlva a bolyg- idegek befolyása megszűnik, a szív újra kezdi munkáját oly erélylyel mint előbb, és a mutató ugyanazon ivekben folytatja ingásait, mint annakelőtte. Ezen mutatvány goudos vi gyázat mellett igen sokszor ismételhető 5 és minden akadályozás után, melyet a bolygideg ingerlése előidéz, a szív újrakezdi félbenbagyott munkálkodását.

28. Annak bizonyítása, hogy az emberben a vér kering, bár tökéletesen befejezett, de még mindig közvetett. De az alsóbb rendű állatok közül többen, melyeknek teste egészen vagy részben átlátszó, közvetlen bizonyságot tesznek a vér körforgása mellett, mennyiben a vér láthatólag rohan az literekből a hajszáledényekbe és a hajszáledényekből a visz- erekbe, meddig csak az állat él és szive működik. Az állat, melyben a vérkeringés legszabatosabban vizsgálható, a béka. Újjai között az üszhártya igen átlátszó, és a vérben úszó részecskék oly nagyok, hogy ezek, ha az újjak kifeszíttetnek, és a köztük fekvő üszhártya csak csekély nagyítás alatt vizsgáltatik, könnyen láthatók, midőn a vérfolyammal sebesen tovasiklanak (15. ábra).