Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

II. Előadás. Az edényrendszer és a vérkeringés

24

ELEMI ÉLETTAN.

II. ELŐADÁS.

AZ EDÉNYRENDSZER ES A VÉRKERINGÉS.

1. A testnek csaknem minden részét vér edények futják át; az az, átszövetik az egymásba nyíló, picziny, igen szorosan egymás mellett fekvő csatornák által, úgy hogy ezek szűkén hurkolt edényhálózatot képeznek, és ezen részeknek szivacsszerű szerkezetet kölcsönöznek. A csatornák, vagy inkább csövek megkülönböztethető, de igen gyönge falakkal látvák el, melyek szövet nélküli hártyából állanak, melybe időszakonként kicsiny tojásdad magvak — nuclei — ágyaz- tatnak be.

Ezen csöveket hajszál edényeknek nevezzük. Átmérőik Visoo hüvelyktől 72000-red hüvelykig váltakoznak; olykor hurokszerüleg, majd hosszúkás, majd bő, majd igen keskenyszemti hálózatként rendezvék; ezen hálószemek átmérői, vagy más szavakkal, a térközek a hajszáledények között, olykor alig tágabbak mint maguk a hajszáledények, olykor azonban többszörösen téresebbek (3. ábra, A, B, C, D). Ezen térközöket szövet tölti be, melyen a hajszáledények átnyomulnak, úgy hogy a test minden részének utósó boncz- tani alkatrészei, szigorúan véve, a véredényeken kívül hely ezvék, vagy is edényen-kivüliek.

De vannak bizonyos testrészek, melyek más és még szélesebb értelemben edényen-kívülieknek vagy edénytelenek- uek neveztetnek. Ezek a bőrhám és belhám, a körmök és hajak, a fogak és porozok, melyek igen jelentékeny szélességet és hosszúságot érhetnek el, és bennök edények még