Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
II. Fejezet. Methodika
5 csekély módosításnak ama előnye volt, hogy a cajeput-olaj a metszeten lévő celloidint — melyet a 96%-os és absolut alkohol a rövid bennidőzés alatt csupán felpuhítottak — nehány másodpercz alatt teljesen le- és kioldotta; ennek további előnye pedig abban mutatkozott, hogy a metszeten lógó celloidinczafatok a további dolgozásban, jelesen a metszet montirozásában nem képezhettek technikai vagy csinossági akadályt. A cajeput olajban való esetleges további tartózkodás a metszeteknek absolute nem ártott. A cajeput olaj maga elég hamar eliszaposodik, illetve besűrűsödik a benne feloldódott celloidin folytán, de ettől egyszerű filtrálás által könnyen meg volt szabadítható ; ezen procedura pedig oly gyakran ismételhető, hogy a használatba vett cajeput-olajnak huzamos alkalmazása mellett az eljárásnak költséges volta is elenyésző. A metszetek további kezelése a szokott volt: felvilágosítás után néhány másodperezre xylol ba kerültek (addig, a míg egy tárgy üvegre montírozandó metszetek összegyűltek); azután a montirozás eanadabalzsammal. A vizsgálatok technikájának aránylag legkényesebb pontja azonban a sorozatok előállításának módja maradt. Darkschewitsch eljárása, az egyes metszeteknek eltevése closetpapiros között, nem látszott czélszerűnek, mert a metszetek leválasztása nehéz festés előtt és a papirossal együtt való festés a subtilis jViss-féle methodusnál az eredményeket egyenlőtlen festés által befolyásolhatta. Weigert módszere, azaz az egy tárgyüvegre kerülő metszeteknek két collodiumréteg között való eltevése szintén nem látszott a leghelyesebbnek, mert a collodiumrétegek sohasem önthetők teljesen egyenletesen és ez a körülmény ismét egyenlőtlen festéshez és ugyanilyen differentiáláshoz vezetett volna. Ezért tehát oly eljárás volt kívánatos, melynél a metszetek sorrendje nem változott és a metszeteknek egymásutánja nem volt felcserélhető, de e mellett maguk a metszetek minden idegen anyaggal való érintkezéstől megóvassanak. E czélból construáltattam magamnak szitákat, melyeknek alapja finom sodronyhálózatból áll, oldalfalai pedig bádogból készültek. A szita alapja 20 cm. hosszú, 16 cm. széles; az oldalfalak magassága pedig másfél cm. Ezen szita ugyancsak bádog-válaszfalakkal összesen 20 négyzetre van felosztva, melyek mindegyike 4—4 cm. mérettel, elég nagy a hidmetszetek felvételére is. A szita mindegyik rövidebb falán egy-egy fogantyúval vau ellátva és az egyik fogantyún egy fémlapon egy bevésett szám lett alkalmazva. Összesen hat ilyen szitát készítettem, egytől hatig terjedő számozással. Metszés alkalmával a szitákat 70°/0-os alkohollal körülbelül 1 cm. magasságig megtöltött négyzetalakú lapos üvegtálakba helyeztem (fényképezésnél használt tálak) ; ismételt utántöltéssel az alkoholt ebben a magasságban meg kell tartani. A metszetek eltevését az első számú szitában kezdtem akként, hogy a szitának számozott fogantyúja bal kéz felé esvén, a metszeteket a bal felső sarkon levő négyzettől kezdve egymásután elhelyeztem, mindegyiket egy külön négyzetbe téve. Hat szita alkalmazása mellett így egy 120 metszetből álló sorozat volt kevés idő- és anyagpazarlással eltehető s e mellett mindegyik metszet külön és egyedül maradt egy rekeszben, a nélkül, hogy idegen anyaggal érintkezésbe juthatott volna. Ezen szitáknak alkalmazása a subtilis Nissl-fcle módszernél nem olyan egyszerű, mint például a velősrostfestésnél vagy a carminfestésnél. A nyúltvelő spinális végéből, tehát kis keresztmetszetű metszeteknél az alkalmazás mindenesetre könnyebb és egyszerűbb, a mennyiben a festés
