Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
I. Fejezet. Bevezetés
2 Mert nemcsak a központi idegrendszer boncztanára, hanem egyúttal élettanára nézve is kivánatos lehet annak ismerete, vájjon az egyes agyidegmagvakban az alkotó*idegsejtek egy egyenletesen elosztott tömeget képeznek-e, avagy pedig léteznek-e az agyidegmagvakon belül szembetünőleg együvétartozó, összefüggő és körülirt sejtcsoportosulások, melyek már situatiojuk folytán, de mindig mint az agyidegmagnak alkotórészei, némileg önállóaknak látszanak? És ha valamely agyidegmagon belül ilyen mikroanatomiai egységek, illetőleg alcsoportok a górcső kisebb nagyításai segítségével megállapíthatók, felmerülhet az a physiologiai fontosságú kérdés, hogy ezen alsóbbrendű egységek az agyidegmagon belül csupán a véletlennek boncztani játékai, avagy jut-e ezeknek egy különleges élettani functio; más szavakkal: ha egy mozgató természetű agyideg magvában több önállónak látszó, anatómiailag élesen körülirt idegsejtcsoport kimutatható, összefüggésbe hozhatók-e az ilyen mikroanatomiai egységek valamely az illető agyideg által inner- vált izomnak, vagy synergiásan működő izomcsoportnak physiologiai functiojával ? Természetesen áll ezen kérdés ugyanilyen jogosultsággal nemcsak a mozgató, hanem az érző vagy kevert természetű agyidegek magvaira is. Az imént említett liége-i iskola, élén mestere van Gebuchten, az utolsó három év óta részletesen foglalkozik ezen kérdéssel, és a szóban forgó kérdés megoldását kísérleti úton czélozta állatoknál, főleg tengeri- malaczoknál. De legyenek az így nyert adatok bármily értékesek és becsesek, teljesen nem vihetők át az ember központi idegrendszerére, mert ennél sokkal bonyolultabbak a viszonyok úgy anatómiai, mint élettani szempontból. Az állatkísérletek lényege a neuron-elméletnek ama tapasztalati tényén alapszik, hogy valamely ideg átmetszésénél ennek központi idegrendszerbeli centruma a szenvedett traumára érzékenyen reagál; ha valamely agyideg in toto át lesz metszve, az egész agyidegmagban fog elváltozás létesülni; ha az átmetszés csak az agyidegnek egyik ágára szorítkozik, akkor a centrumnak csak egyik része fog változni. Az állatkísérletnél alkalmazott idegsértés fokának és módjának megfelelően módosul a központi elváltozásnak foka és módja, miként ezt van Gebuchten, 20—26 Marinesco^'~~^ Ládámé39 és mások kimutatták: más lesz az elváltozás az ideg egyszerű átmetszésénél, és más, ha az ideg zúzva vagy kitépve lesz. Az idegsértés foka és módja szerint módosul azonban a létesített idegsejtelváltozás fellépésének időpontja, tartama, sőt a restitutionak lehetősége és beálltának ideje. Az egyszerű idegátmetszés egy sokkal köny- nyebb behatás, mely után a központi idegsejtelváltozás lassabban lép fel, nem olyan mélyreható és kedvező körülmények között restituálódhaiik; ellenben ha az idegre egy súlyosabb, roncsolóbb behatás történik, mint az idegtörzs zúzása vagy kitépése, akkor a centrális idegsejtelváltozás gyorsabban fog keletkezni, mélyreható lesz és a restitutio lehetősége majdnem ki van zárva. Más irányú állatkísérletek egy az eddigiek után könnyen magyarázható további eredményre is vezettek : hogy t. i. olyan esetekben, ha az állaton valamely végtag, vagy izomcsoport el lett távolítva, vagy más úton roncsolva, akkor az eltávolított vagy roncsolt résznek központjában ugyancsak idegsejtelváltozás létesült, mely kétségbevonhatatlanul bizo-
