Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
III. Fejezet. Nervus hypoglossus
11 Duval17 is említ egy második járulékos hypoglossusmagot, mely azonos a Meynert-féle elülső hypoglossusmaggal; ez a főmag proximalis részében fordul elő, nagy dúczsejtekből áll és a kilépő rostoktól oldalt található; Duval nyelvbénulás egy esetében u. i. nemcsak a nagysejtű főmagban, hanem ezen sejtcsoportban is látott atrophiát; Koch30 megerősíti ezt a leletet, de a többi szerző tagadja. E helyütt megemlítendő lenne még, hogy a régebbi búvárok közül Laura40 a nucleus ambiguust egy járulékos hypoglossusmagnak tartotta, mi más szerzők által eddig még nem lett megerősítve. Legújabban van Gebuchten 20 21 25 foglalkozott ismét a kérdéssel, hogy a n. hypoglossus rostjai csak a Stilling által eredetileg leirt hypo- glossus-magból erednek-e avagy ezenkivül szerepelnek-e még az említett járulékos magvak is? van Gebuchten a leghatározottabban vallja ama nézetet, hogy a n. hypoglossus rostjai kizárólag csak a Stilling-féle classicus vagy uagysejtű magból erednek, mert a hypoglossus-átmetszések után töbszörös kísérleteknél csupán ezen magban talált elváltozott idegsejteket. Mielőtt a hypoglossusmagra vonatkozó újabb észleletekre és saját tapasztalataimra áttérnék, még egy pontra vonatkozó vitás nézeteket óhajtok érinteni, mert saját tapasztalataim talán alkalmasak e kérdés megvilágítására is: Ez a hypoglossusmaghól eredő rostok kereszteződésének kérdése. Duval17 és Kölliker26 categorice tagadnak minden kereszteződést, úgyszintén Mingazzini52 és mások, valamint van Gebuchten21 újabb kísérleti tapasztalai alapján. Obersteiner53 általánosságban concedálja a a kereszeződő rostok lehetőségét, mert tankönyvében leir egyik "magból a túloldali hypoglossusgyökérhez haladó tengelyfonalnydíványokat, és ilyeneket említ Bechterew4 is, bár megjegyzi, hogy ezek mesterséges rost- degeneratió kísérleteknél nem fajulnak el. Mihálkovics51 szintén a hypo- glossusrostok kereszteződése mellett foglal állást, a midőn a hypoglossus- gyökér rostjainak túlnyomó részét az ugyanazonoldali, kisebbik részét az ellenoldali magból származtatja. Az utolsó években több olyan kórszövettani vizsgálat történt, mely hivatva van, hogy a n. hypoglossus magvában a már Edinger18 és különösen Bechtereiv4 által jelzett részletezést, illetőleg az alcsoportok felállítását kóros folyamatok által előidézett részleges magelváltozások alapján megállapítsa és így nemcsak a magot képező összes idegsejteknek mikroanatomiai csoportosítását czélozza, hanem egyúttal ezen csoportoknak működésbeli összefüggését a n. hypoglossus által ellátott izmokkal kideríteni akarta. Ezen vizsgálatok közül időbelileg első helyen említendő Marina 45 lelete, mely nem alapszik ugyan sejtelváltozásokon, hanem neuriticus eredetű velősrostelfajuláson, tehát csak sommás eredményeket adhatott. Marina egy ötéves, izolált jobboldali hypoglossus-neuritisnél, — mely intra vitam a jobb nyelvfél elülső részének atrophiás bénulását okozta — a jobboldali hypoglossusmag középső harmadában rostelfajulást látott; a n. hypoglossus magva és gyökere épeknek bizonyultak. Marina lelete tehát a mellett szól, hogy a hypoglossusmagnak középső részéből eredő (avagy jobban mondva itt elfajultaknak látszó) velősrostok ugyanazon nyelvfél elülső részével vannak összefüggésben. A hypoglossusmagnak finomabb felosztásáról azonban az idézett lelet nem képes felvilágosítást adni.
