Hőgyes Endre: Hazai orvosi oktatásügyünk és a budapesti egyetem orvosi kara (Budapest, 1896)
B) Az orvosi oktatásügy fejlődése 1867 óta
HAZAI ORVOSI OKTATÁSÜGYÜNK ÉS A BUDAPESTI EGYETEM ORVOSI KARA. 27 tanárok által sorrendben. Az összes vizsgálatok, felavatás és egyetemes orvosdoktori oklevél díjai összesen 250 forintra rúgnak. E szigorlati rendszer egész terjedelmében kötelezővé vált mindazon orvostanhallgatókra, kik az 1875/76. tanévtől kezdve léptek a tanfolyamra. Általa megszűntek az addigi különböző orvosdoktori, sebészdoktori, sebészmesteri, szülészmesteri, szemészmesteri, fogászmesteri, polgári sebészi tanfolyamok és fokozatok, és ezekkel a különböző fokozatú orvosi kiképzés, és az a principuum lett érvényessé, hogy az állam az ország minden részén úgy a városi mint a falusi lakosság orvosi szükségletének fedezését egy ugyanazon módon kiképzett és minden bajának orvoslására feljogosított orvosokkal kívánja fedezni. Ezen elvi jelentőségen kívül nagy fontosságúvá vált e szigorlati rendszer az által, hogy egészen megváltoztatta az orvosi tanítás módját és szellemét. A régi orvosi. szigorlati rendszerek és az ezek szerint berendezett tanfolyamok úgy szólván csak elméleti kiképzést nyújtottak és biztosítottak a tanulónak, a ki elméletileg vizsgáltatván, leginkább csak könyvből tanult a szigorlatokra; maga a tanítás is inkább elméleti jellegű volt e vizsgarendszer folyományakép, különösen egyes előkészítő ú. n. elméleti orvosi tárgyakban. Az új szigorlati rendszer megváltoztatta e viszonyokat. Tárgyakon történvén a vizsgálat, tárgyiassá tette a tanítást és tanulást, még pedig nemcsak a klinikai, hanem az előkészítő szakokban is és ez által az’átlagos gyakorlati kiképzést még az orvosi tanfolyam alatt lehetővé tette. Arra azonban, hogy a gyakorlati oktatás lehetővé tétessék, át kellett változtatni az összes orvoskari intézeteket és klinikákat, melyek azon helyzetükben, melyben az alkotmányos közoktatásügyi kormányzat elődjétől átvette, e kivánalmaknak egyáltalában meg nem felelhettek. Űj intézetek, új klinikák építése vált szükségessé, mint a milyenekkel a külföldi, különösen az orvosi tudományban legelői álló német egyetemek, már jóval előbb elláttattak. * * * Az orvoskari tanártestület még 1866/67-ben memorandumot nyújtott be a volt helytartó tanácshoz, melyben kifejtette azt, hogy milyen intézetekre, milyen klinikákra volna szükség az orvosi tanítás és tudományos buvárlat emelésére. Az esz-
