Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)
Harmadik könyv. A budapesti kir. magy. tud. egyetem orvosi kara a milleniumkor 1895/6-ban - Második fejezet. A budapesti k. m. tud. egyetem orvoskari tanszékeinek intézetei és klinikái 1895/6-ban
TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTANI INTÉZET. 631 Ezen párját ritkító, az összes törvényszéki orvosi agendákat felölelő gazdag anyagnak hivatalos feldolgozása — az első, 1882-diki év 632 bonczolata leszámításával — a jelenlegi tanár működésére esik. Ezen anyag birtokában tehát a klinikai oktatási módszer, mely nem az egyes symptomákat, nem egy betegséget, hanem az egész embert — tehát af égésf kétes jogesetet — veszi tekintetbe, s mely a kiválóan gyakorlati törvény- széki orvostannál az egyedül czélra vezető tanmódszer, teljes mértékben érvényesülhetett ; feltéve, ha az anyag megfelelő intézeti berendezést, s a tan- és szigorlati rendben a tárgy megfelelő elhelyezést nyerhetett. Erre kellett tehát a további igyekvésnek fordulnia. 4. A törvényszéki orvostani intézet építése. A törvényszéki orvostani tanszék, a tárgy tisztán elméleti kezelésének meg- felelöleg, egészen a legújabb időkig intézettel nem birt; a régi ujvilág-utczai orvoskari épületben előadásaira a boncztani intézet tantermét használta, a mely mellett később, az uj boncztani intézet építésével (1879) egy tanári szobát, s még később az előkészítő sebészeti tanszék megszűnésével (1880) még két laboratóriumi szobát nyert, s ezen négy helyisége a hatvani-utczai bejárónál jobbra és balra feküdt. Az üllői úti uj orvoskari központi épület elkészültével 1885-ben ezen épület jobb oldali földszintjén helyeztetett el ideiglenesen két szobában és egy elkülönített oly szűk és sötét tanteremben, a melyben a 200 hallaatóból 80 fért el, a 12— 1 órai előadást pedig lámpavilág mellett kellett tartani. A tanszék ekkor már az előbbi fejezetben ismertetett anyag birtokában volt, de annak feldolgozását a különböző kórházak és temetők halottas kamaráiban, a budavári törvényszék helyiségeiben és szétszórtan az egyesített két város óriási területén kellett végezni. Csak 1886-ban jutott abba a helyzetbe, hogy legalább a hullabonczolásokat a Szent-Rókus kórház boncztermébe és a kerepesi-ut melletti temető halottas-házába hozhatta össze. Kétségbeejtő idő- és eröpusztítással járt a munka, s csupán a kilátásba helyezett jobb jövő reményében volt elbírható. A tanárnak ezen helyzetet feltáró és az orvoslást sürgető i884. április i-én kelt felterjesztésére érkező ministeri leiratot, midőn i884. deczember 28.-án Balogh dékán a kar elé terjeszté, nagyon is alaposan mondhatta a többi intézeti elhelyezést váró tanszék szükségleteinek vázolásánál azt, hogy: »Legkevésbbé tartható a törvényszéki orvostani intézet mai helyzete, mely a reá háramló nagy munkakör követelményeinek a mostani helyiségi viszonyai között megfelelni alig képes. Ezért felettébb szükséges lenne, hogy részére különálló alkalmas telken czélszerü és tágas épület emelése sürgettessék, melynek költségei fedezése végett javaslatba lehetne hozni, hogy a czélra a belügyi és igazságügyi minister urak ö nagyméltóságaik szintén megnyeressenek, minthogy a törvényszéki orvostani tanszék nemcsak a közoktatásnak, hanem a kir. rendőrségnek és a fővárosi kir. törvényszéknek is sok és fontos szolgálatot közvetlen teljesít.«
