Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)

Első könyv. A budapesti kir. magy. tud. egyetem orvosi kara fejlődéstörténetének átnézete a milleniumig - Első fejezet. Visszapillantás a hazai orvosi oktatásügy és a budapesti egyetemi orvosi kar állapotára 1867 előtt

GYÓGYSZERÉSZMESTERI VIZSGÁK AZ 1774, 1806, 1 8 1 3-DIKI V. R. SZERINT. 27

azután felszabadíttatva, minden vizsgálat nélkül, önállóan működtek 1772-ben terjesztették ki az orvosi kar hatáskörét a gyógyszerészeire is Az 1774-iki szabályzat szerint már Magyarországon gyógyszertártulajdonos vagy provisor senki sem lehetett, a kit az orvosi karnál előbb meg nem vizsgáltak. A gyógyszerésznek latinul kellett tudnia és bejárhatott a chemiai, botanikai és pharmacognosiai előadásokra. Hogy gyógyszerészmester lehessen, négy vizsgát kellett tennie: elsőt a botanikából, másodikat a gyógyszerisméböl, harmadikat a gyógyszerészeti chemiából, a negyedikben pedig több összetett gyógyszert kellett készítenie a dispen- satorium szerint egy vizsgálóbizottság előtt, mely az elnök, dékán, chemia és botanika tanárából és a gyógyszerészeti testület két elöljárójából állott. A gyógyszerészmesteri vizsgák és oklevél díja 82 frt 48 kr. volt. A tanfolyam egy évre volt szabva, de ez alul is felmentett a helytartó tanács sokakat.

Az 1806-iki Ratio educationis publicae szintén azt szabta elő, hogv a gyógyszerészeti tanfolyamra csak olyan tanulókat lehet felvenni, a kik latinul tudnak és e nyelven kellett tartani számukra az előadásokat is, melyek a következők: a) história naturális specialis, b) chemia, c) botanika.

1811 4 2-ben elrendeltetett, hogy a gyógyszerészeti vizsgákhoz a két gyógyszerészmester helyett a természetrajz tanára hivassák meg.

Az 1813-iki vizsgarendszer szerint a gyógyszerészmester-jelöltnek, a tanfolyam bevégzése után, a dékán által feladott két gyógyszer-készítményt kellett előállítani, a chemia tanárának felügyelete alatt, a chemiai laboratóriumban, a többi tanulók jelenlétében. Ha ez sikerült, vizsgára bocsáttatott, ha nem, ismételnie kellett a gyakorlati vizsgálatot. Maga az elméleti vizsgálat három részből állott: a) növénytanból, melyen a jelölt élő vagy szárított növényt kapott, melyet meg kellett határoznia Linné szerint és megmondani gyógyszerészeti nevét, továbbá a belőle előállítható egyszerű és összetett készítményeket és azon szereket, melyeknek a gyógyszerkönyv szerint az alkatrészeit képezi; b) a gyógy- sierisméból, melyen a jelölt a gyógyszertani gyüjteménytárból egyes szereket kapott s meg kellett mondania annak nevét, tulajdonságát, jóságának jeleit, hamisítását és fertőzéseit, c) gj'ógys^erés^eti chemiából cs termés\etvaj\ból. A vizsgák és az oklevél díja 86 frtra lett téve.