Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)
Harmadik könyv. A budapesti kir. magy. tud. egyetem orvosi kara a milleniumkor 1895/6-ban - Második fejezet. A budapesti k. m. tud. egyetem orvoskari tanszékeinek intézetei és klinikái 1895/6-ban
ÁSVÁNY-KŐZETTANI INTÉZET. 455 Igaz ugyan, hogy a budai helytartótanács i85o-ben a bécsi kormány rendeletére egyetemünkön számos újítást és intézményt — autonómia, tanszabadság, magántanárság stb. — életbeléptetett, de ezek az egyetem fejlődésére sokkal jótékonyabban hatottak volna, ha az egyetem nem lett volna magyar nemzeti jellegétől megfosztva. Ugyanekkor történt az ásvány-földtani tanszék felállítása is, a mennyiben a külföldi egyetemek példájára a história naturális tanszéket külön állattani és összehasonlító boncztani és külön ásvány-földtani tanszékre választották szét, mindegyikre külön tanárt nevezvén ki, egyszersmind az ily módon szervezett _ • tanszékeket az orvosi karból a bölcsészetibe helyezték vissza. A Bach-korszak elején szomorú állapotok uralkodtak az egyetemi minera- logiai intézetben. A tanárok rövid időközökben változtak, a gyűjtemény maga pedig kallódásnak indúlt olyannyira, hogy midőn dr. Szabó József i85o. évben mint helyettes tanár elfoglalta a tanszéket, csupán csak kétsoros fali szekrényt vett át mintegy 60 ásványpéldánynyal; a gyűjtemény többi része pedig részint elveszett, részint meg 1848-ban Balassa orvoskari igazgató tanácsára »az orvoskar intézeteinek nyomasztó keserűségein segítendő«, a kóroda-bövítéseket az által óhajtották eszközölni, hogy a természetrajzi gyűjtemények termeit kiürítve, a tárgyakat ládákba csomagolva a nemzeti múzeumba szállították. Az átszállítást dr. Gerenday, a növénytan tanára foganatosította, ki azután nem egészen pontosan és lelkiismeretesen járt el, így a gyűjtemény nagy részéből »kétes anyag volt«. Szabó legelső gondja volt, hogy e gyűjtemény visszaszállítását kieszközölje; a gyűjtemény tehát i 85o-ben visszakerült ismét az orvoskari épületben elhelyezett intézetbe, de milyen állapotban ! A ládákban az ásványok össze-vissza voltak minden rend és gond nélkül moha közé csomagolva, és így nem lehet csodálkozni, hogy legnagyobb része hasznavehetetlenné vált, és a mit meglehetett határozni, az is többnyire megsérült. Hozzá járult még, hogy igen sok tárgy, mi a Schuster által készített catalogusban pontosan meg volt említve, nem volt seholsem található. De alig kezdett Szabó e gyűjtemény rendezéséhez, máris elhelyezték s az i85o/5i. évben Sangaletti, majd az 1852/3. tanévben Gerenday, azután 1855/6-ig ismét Szabó helyettesítette a tanszéket, a ki alatt i854-ben az intézetet a központi egyetem északi részében az első emeletre, mely a József ipartanoda kivonulásával megüresedett, helyezték át. Az iskolaév leteltével Szabót ismét eltették helyéből és mineralogiai tanárrá 1855-ben dr. Peters Károlyt, a bécsi geológiai intézet egyik hivatalnokát nevezték ki. Peters kiváló szakerö volt, a ki mindenek előtt a meglevő gyűjteményt iparkodott rendbe hozni és az összeállított gyűjteményt gyarapítani. E czélból megvette a 3iz4 drbból álló Fauser-féle gyűjteményt és a Peters által készített catalogusban a megmaradt régiekkel együtt 7497 példány volt felemlítve. Az ásványtani intézet valóban nagyon sokat köszönhet Petersnek, mert ö volt tulajdonképen az intézet lefontosabb részének, az ásvány-gyűjteménynek megalapítója, i860 ban a magas októberi diploma kibocsátása után, mely vissza
