Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)

Bevezetés

2

BEVEZETÉS

Mária Terézia királynő akarata értelmében, hasonló szervezetet kapott és a melynek sorsához volt lánczolva az ö sorsa is. Mindjárt megalapításakor az alkotók és fejlesztők elméjében eléggé világosan élt e kettős feladat eszménye. Mária Terézia királynő, József császár idejében nem csak a szaktanítást, hanem a tudomány és irodalom művelését is megvárták az egyetemektől. Az 1806-diki Ratio educations publicae szelleme azonban ez utóbbira alig fektetett valami súlyt és hosszú bürokratikus uralmával az egyszerű szakiskola színvonalára sülyesztette úgy az egész egyetemeket, mint az orvosi karokat. A tanítás és tanulás szabadsága korszakának beköszöntése alkalmával a rendszerben megvolt ugyan a kettős irányú működés szelleme, de idegen nyelvű tanítás és tanulás mellett a mi orvosi karunkban kívánt gyümölcsöket alig termett mindaddig, míg a politikai viszonyok szerencsés átalakulásával nemzetivé nem változott az. Az 1867-diki kiegyezés meghozta az orvosi karnak is azt, hogy feladatának e kettős irányában öntudatosan és nemzeti alapon megindulhatott és hogy jelenleg jó részt birtokában van azoknak az eszközöknek, a melyek segítségével — ha jó sorsa úgy akarja — a haladás ez irányait öntudatosan meg is tarthatja.

Ez emléklapoknak első könyve a fejlődés e változatos menetét szándékozik röviden vázolni az orvosi kar felállításától kezdve a mille- niumig 1867 előtt és 1867 után; második könyve pedig átnézetes összeállításban tünteti elő mindazon nevezetesebb momentumokat és eredményeket, melyek a kar administrativ tanítói és tudományos életében felmerültek. Az emlékkönyv harmadik könyve az orvosi kar jelen állapotának akarja lehető hú képét nyújtani és részletesen bemutatni az orvosi kar jelen szervezetét tanító és tanuló személyzetében, tudományos intézeteiben és egyéb kulturális intézményeiben, mig végre a negyedik azon oktatás-kormányzati intézkedéseket fogja felsorolni, a melyek tanítói és tudományfejlesztő működését ez idő szerint szabályozzák.

Az elmúltaknak emlékezetbe hozása a második millenium küszöbén a jelennek; a jelennek megismertetése a második millenium folyamán a jövőnek szolgálhat okulására és tanulságára.