Hoppe-Seyler, Felix: Az élet- és kórvegytani elemzés kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 29. (Budapest, 1876)
III. Szakasz. Az egyes szerves és szervetlen alkatrészek összetétele, sajátságai és kimutatásuk módja - 1. Szervetlen anyagok
46 Kalium. ammon által nem ejtetnek ki, vörös izzásnál észrevehetőleg nem illékonyak, fehér izzsánál ellenben megolvadnak és füstölgés mellett elillannak. Leginkább illékonyak az égvényfémek szénsav- és a cklorvegyületei, kevésbé azok kénsavas és vilsavas sóik. Legillékonyabbak a kaliumvegyületek; legkevésbé illékonyak a natriumve- gyek; a lithium a kettő közt áll. (Bunsen Ann. d. Chem. u. Pharm. 111. köt. 262. L). Kalium K. 40. A kalium chlorhoz, kénsavhoz vagy vilsavhoz kötve különösen az izmokban, a szines vérsejtekben, az idegekben, a tojás sárgájában és a tejben fordul elő. A káliumot vegyületeinek oldatában felismerjük 1) a platin- chlorid, 2) a borkősav iránti magatartásából. A kaliumsók ugyanis nem nagyon liig oldatban 1) néhány csöpp platinchloriddal, kalium - platinchloridból álló igen finom jegeczes csapadékot adnak, mely vízben kevéssé, savakban könnyebben oldódik, borlangban és aether - ben ellenben majdnem teljesen oldhatlan; 2) borkősavval fehér jegeczes savas bprkősavas káliumból álló csapadékot képeznek, ha az oldat meglehetősen közönyös vagy szerves savaktól volt savi kém- hatásu. Ha tehát az oldat nagyon híg, nem képződik csapadék, mivel a savanyú borkősavas kali, 180 r. hideg vízben oldható. Ha az oldat nem eléggé tömény, akkor a csapadék csak lassanként jő létre; fölrázás gyorsítja létrejöttét. Leszűrve, megszárítva és izzítva e vál- mány szenes maradékot hágy, mely megnedvesítve a lakmust erősen kékre fösti, és savakkal pezseg. Nem igen híg oldatból a kálium phosphormolybdänsav által is kiejtetik. A válmány sárga, porszerű mint a phosphormolybdánsavas ammóniák. Kaliumvegyületek a borszesz- vagy gázlángot ibolya színűre festik. Ezen kémlésnél a platinsodrony visszahajtott végét először a lángba tartjuk mindaddig, mig az megszűnik világító gőzöket bocsátani, azután a lehetőleg tömény kémlelendő oldatba, vagy pedig kevés vízzel megnedvesítve, magába a vizsgálandó hamuba mártjuk, és erre a láng külső burkába állítjuk a sodronyt, midőn azután a belőle kiinduló színezést vizsgáljuk. Ha a kalium mellett más fém nincs jelen, az esetben a láng a sodrony fölött a jellegző ibolya-színt veszi föl, ha ellenben sok natrium van mellette, akkor az intensiv natriumlángot előbb el kell tüntetni, mit azáltal eszközölhetünk,
