Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

68

Duna jobbpartja.

egyedüli óvóintézkedés köznépünk lakásán a nyáron a nyitott ajtóra akasztott lepedő, amely azonban inkább a legyek, mint a szúnyogok ellen irányul, de egyik ellen sem válik be.w

Egy másik — kétségkívül jobb — védekezési módot figyelt meg Dr. Radó Adolf járásorvos úr. „Legcélszerűbb védekezést láttam — így írja ő — a legtöbb aratóknál, kik többnyire nagyobb pajtákban vagy kiürített istállókban a földre készítik ágyaikat és azokat két méter hosszúságban, egy méter szélességben és ugyanoly magasságban organtinnal körülfogják, úgy hogy oda se légy, se szúnyog be nem nyomulhat.“

A vaiszlói orvosi körből valamivel kisebb számú, de ezek között nehány súlyos lefolyású malaria- esetet jelentettek. A vidék errefelé is lapályos, vizenyős, egészségtelen. A siklósival határos harkányi közegészségügyi körben sem jobbak az állapotok; a körhöz tartózó községek nagyobbrészt mocsaras, zsombékos határral, kisebb-nagyobb belvizekkel bírnak. A váltóláz-morbiditás legjobb esetben sűrű-szórványosnak jelezhető.

Jóval enyhébb váltólázas viszonyokat találunk a beremendi körben. Ennek orvosa, még nemrég esztendőnként száznál is több hideglelős beteget gyógykezelt, most, hogy nehány év óta az azelőtti mocsarak lecsapoltattak, a betegek száma az óv folyamán nyolcra apadt, úgy hogy tehát a malaria jóformán megszűntnek mondható.

Miként Siklós községében, azonképpen az egész siklósi járás vidékén is a malaria-betegségek klinikai formái közül a quotidian formák jelentékeny túlsúlyban vannak. Mellettük előfordul a harmadnapos is, negyednapos azonban úgyszólván soha és sehol. (Tavaszi és nyár-őszi láz típusa. Lásd a II. rész 3. fejezetét!)

A szentlőrinci járásnak déli sík vidéke, ami a járás egész területének mintegy kétharmadát teszi ki, a dél- baranyai lázas zónába tartozik, míg az északi egyhar-