Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Baranya vármegye. 63 ennek szívócsatornája kellőképpen szabályozva nem voltak, úgy hogy vizük minden esőzés idején a réteket elöntötte, a malaria-megbetegedések a régi időbeli nagy járványokra emlékeztető fokban lepték el a vidéket. Volt év, amelyben a báni körorvos egymaga két- sőt háromszáz esetet is gyógykezelt. Az említett szabályozó mű, és talán az utóbbi évek átlagos nagyobb szárazsága is. szemlátomást apasztotta a morbiditási számot, de egyes súlyos lefolyású esetek ma sem ritkák az ottani orvosok gyakorlatában. A járás északi szárazabb határa felé egyre ritkul a váltólázas betegek száma. Avörös marti kör rayonja azonban váltólázas és talajnedvességi viszonyait illetőleg még minden tekintetben emlékeztet a délbaranyai lázvidékre. Vörös marton és Kiskőszegen — igy jelenti Dr. Belloncsik Márton úr, a vörösmarti kör orvosa — a talajnedvességi viszonyok a szomszédos Duna vízállásától függnek. Magas vízállás alkalmával ugyanis a folyam vize a töltésen átszivárog és a réti földeket elárasztja, ami kiterjedt mocsárképződésre vezet. A víznek elfolyása nem lévén, ott poshad. 1901. évben a vörösmarti réti földek csatornázása be lett fejezve. Ez által eltűntek az örökpangó állóvizek, felszikkadtak a posványok: a talaj szárazabbá lett. Velük együtt tűnt el vagy legalább is ritkult meg a malaria- járvány, mely a talaj-asszanáció előtti időben rendszerint nyár idején, július hóban szokott volt jelentkezni főleg az aratómunkások között, akik a mocsarak beszá- radása idején künn dolgoztak a réteken. Ma ilyenkor csak szórványos esetek merülnek fel. Miként általában mocsaras vidékeken, úgy itt is azt találjuk, hogy a nedves évszakra következő szárazság idején áll be lázas évad. A vörösmarti körben a dunai vízállás magassága és a láz-frequencia között fordított viszony áll fönn. A magyarbólyi egészségügyi körben nyaranta szórványos malariaesetek szoktak felmerülni. Ez a vidék is mocsaras még, különösen a Karasica menti tájon.
