Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
56 Duna balpartja. dúltak elő a vágvölgyi melcsici körnek lakossága között; egyebütt e betegség jóformán ismeretlen. A vágbesztercei járásban szintén csak igen kevés malariás beteg került orvosi észlelés alá. Ezek is javarészt Posen vidékéről (Poroszország) hazakerült munkások voltak, kik bajukat idegenben szerezték. A vidék nem egészen mocsárment, nevezetesen a Vág egyik mellékfolyócskája mentén fekvő Precsin és Doma- nizs nevű falnak talaja többnyire nedves, sőt mocsaras is. A zsolnai járás orvosai részéről a malaria-beteg- ségnek még csak egyes esetekben való jelentkezése is egyhangúlag tagadtatik. Ugyanez áll Trencsén rend. tan. városra is. A város és vidéke egészséges, abszolúte váltólázmentes; állóvizek, mocsarak sehol a környéken nincsenek. 10. Turdc vármegye országunk felvidékének malariaimmun régiójában fekszik. Ez immunitás okait illetőleg a Szepes vármegyénél előadottakra utalhatok, kiegészítésül ide toldom még a vármegye tapasztalt tiszti főorvosának, Dr. Haas Jakab úrnak idevonatkozó jelentéséből a következő passzust: „Valódi mala- riaeset — úgymond — amennyire tudom, vármegyénk területén rég nem fordult elő . . . Ötven évvel ezelőtt, mikor orvosi gyakorlatomat itt megkezdtem, váltólázesetek még gyakran észlelteitek, de tájkóros, vagy járványos jelleggel akkor sem bírtak ; azonban körülbelül harminc év óta a szóban levő betegség csak nagy ritkán kerül észlelés alá. E ritka esetek is más vidékről, legtöbbször Oroszhonból hurcoltattak be és chinin-keze- lésre gyógyultak. Megemlítendőnek tartom azon tapasztalásomat, hogy cholera-járványt megelőző időben, azaz 1855, 1866, 1870, 1873 és 1886. években a váltólázesetek mindenfelé szünetelni látszottak.“ A vármegye két járásának, ú. m. a mosóczniói és a szentmártonblatnicai járások orvosaitól a helybeli keletkezésű malaria-eseteket illető megfigyeléseik szem-
