Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
Nógrád vármegye. 37 A füleki járás hosszú és keskeny területén a ma- larikus viszonyok meglehetős változatosságot mutatnak. Fenn északon, Fülek vidékén, a betegség szórványosan és ritkán, évenként átlag 10—12 esetben fordul elő, a 1 a p u j t ő i orvosi kör helységeiben és Salgótarjánban pedig csak felette ritkán (az utóbbi évek során éppen nem) került malariás beteg észlelés alá. Ezzel szemben a járásnak déli vidékét képező kis- terennei egészségügyi körnek legtöbb községében, de nevezetesen Kisterenne, Hornokterenne,Nemti, Kazár és Mátraszele, kevésbbé a többi e tájon fekvő falvakban és községekben a váltóláz, ha nem is éppen tájkóros, de régi időtől fogva állandóan előforduló, hol csak szórványos, hol sűrűbb szórványos megbetegedéseket okoz. Ha helyi tényezőket keresünk, amelyek a malaria-morbiditásnak ilyetén módon való megoszlását magyaráznák, megtalálhatjuk azokat azokban a nagyobb mocsarakban és állóvizekben, amelyek a Zagyva-folyó és mellékvizei által okozva, a szóban- forgó tájon majdnem valamennyi lakott hely szomszédságában fellelhetők és amelyek a nyár folyamán beszáradva, azokká az ominózus kis pocsolyákká változnak, amelyek, mint a szúnyogoknak kedvenc fészkei, a váltóláz-járvány ok kóroktanában olyan elsőrangú tényezőkként szerepelnek, bár nem hallgathatom el az itteni orvosoknak azt a tapasztalatát, hogy a betegségnek legtömegesebb fellépése e helyütt az évnek ama hűvösebb szakára — ősz végére, sőt télre — esik, amikor a szúnyogok által okozott alkalmatlanság, a nyári idényhez képest, vajmi csekély. Említésre méltó körülmény továbbá, hogy e vidék betegei közt jelentékeny számban kerülnek észlelés alá a maláriának álcás esetei is, ami tapasztalatom szerint oly helyeken szokott gyakori lenni, ahol a váltóláz régi idő óta tartó makacs fennállás után szűnőfélben van. Hogy a malariás betegségek a járásnak ezen a részén még nem régen — a múlt évszázad nyolcvanas éveiben is — otthonosak,