Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - VI. Tisza-Maros szöge

VI. Tisza—Maros szöge.

Területileg az egykoron Bánságnak nevezett vidéket foglalja magában, melynek a Marosszabta északi határát fel egészen a Bihari hegyekig túllépi, míg nyugaton a Tisza, délen az Alduna s kelet felől a déli Kárpátok végnyúlványai és az erdélyi Alpok határolják.

Közigazgatásilag öt vármegyére, névszerint Arad, Csanád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyékre oszlik.

Táj- s vízrajzi tekintetben a Duna-, Tisza- és Maros- folyók holt kanyarulatai és kiöntései által képezett parti posványok, az aradi Körösök, a Csanádi Élővíz-csatorna és Szárazér, a Tisza—Marosszög zsombékjai, Krassó- Szörény és Temesben a Temes, Poganis folyócskák, a Berzava-völgy morotvái, a Béga-folyó és csatorna, az Aranyka-patak, a Birda és Lanka nevű kis erek, továbbá a torontálmegyei „Stefancsova“ bara és végül a hajdanában nagy nevezetességű alibunári mocsarak Temes- Torontálban veendők különösen figyelembe.

A Tisza—Maros szöge malaria-betegülés tekintetében a hét országrész morbiditási skálájának ötödik fokán áll. Öt megyéje közül a két keleti, inkább hegyes jellegű megyében (Krassó-Szörény, Arad) ritka, a három nyugati, alföld- jellegű megyében (Csanád, Torontál, Temes) pedig közepes szórványossággal uralkodik. A Duna- és Tisza-folyók közelsége a malaria-betegülésre nem gyakorol egyformán emelő befolyást, a Maros-folyónak pedig csak az